Edda Blues

Magányosan állok egy sötét udvaron

Egy régi, ócska lámpa csendesen lobog

Sorra kidõlt padok közt lépkedek

Kevés a hely, ahova léphetek.

A sarkon áll egy alak, rám vigyorog,

Szólni nincs kedvem, hát továbbindulok,

A régi téren talán vár még valaki,

Vele jó lesz egy cigit megosztani.

Ref.: Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom

A várost, ahol élek.

Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,

Igen, holnap, holnap indulok.

Talán csak megszokásból indultam tovább,

Mereven bámultam a házak ablakát,

A pályaudvar, ó, egy megszokott állomás

Az egész egy furcsa látomás

Aztán csend, és újra csend,

A sárga Hold álmosan figyel.

Tudom, hogy nem felejtem, mennyit jártam itt,

Tudom, hogy nem felejtem, mennyit vártam itt. I

gen, elhagyom a várost, elhagyom, ha nem fogad magába,

 Errõl szólt a dal: EDDA BLUES!

A Hûtlen

Ment a hûtlen nehéz fejjel

Visszamenne, de õ már nem kell.

Érzi, hálátlan lett sorsa.

Keserû könnye arcát mossa.

Arra gondol, õt ki szerette.

Ha szerette, el mért engedte.

Vissza nem jön többé soha.

Bárcsak békén hagyták volna.

Minden hajnal övé marad.

Látja szállni a madarakat.

Hosszú, hosszú ideje vár.

Nem számolja a napokat már.

Amíg él, el nem felejti,

hogy a múltat ki nem tépheti szívébõl.

Amíg él el nem felejti,

hogy a múltat ki nem tépheti szívébõl.

Megállt egyszer, visszanézett

Nézte, nézte a messzeséget.

Sárga lámpák jelzik útját.

Otthon hagyta minden múltját.

Ment a hûtlen nehéz fejjel.

Tudja jól, hogy õ már nem kell.

Ég veletek! Mást nem mondott.

Szeme túlragyogott minden csillagot.

A Kör

Kör közepén állok

Körbevesznek jó barátok

Körbevesznek jó barátok és rosszak

Kör közepén állok

Így könnyen eltaláltok

Így könnyen eltaláltok, rosszak

Ha egyszer odébbállok

A kör közepébõl majd hiányzok

 Rám többé nem találtok, rosszak

Ha egyszer odébbállok

A kör közepébõl majd hiányzok

Rám többé nem találtok, rosszak

Bohóc vagyok, de bátor

Pofonoktól ég az arcom

Pofonoktól piros az arcom, kaptam

Nem adom fel, tudjátok

Láthatatlan, lapos sumákok

Istenem, de sokan vagytok, rosszak

Ha egyszer odébbállok

A kör közepébõl majd hiányzok

Rám többé nem találtok, rosszak

Ha egyszer odébbállok

A kör közepébõl majd hiányzok

Rám többé nem találtok, rosszak

Hitványak az álmok

Ha mindent eltakartok

Fekete függöny mögé zavartok, rosszak

Könyöröghetek bárhogy

Éles késsel rám vadásztok

Ha megtaláltok, kicsináltok, rosszak

Ha egyszer odébbállok

A kör közepébõl majd hiányzok

Rám többé nem találtok, rosszak (6X)

Gyere őrült

Az élet az ma csodás dolog,

És én hozzá idomulok,

Ezért vagyok õrült, kicsit õrült.

A tapétával megpróbálok összebújni,

S nem ártani senkinek,

Bolond vagyok, ez természetes, kicsit õrült.

Ha holnap este elindulok,

Azt, hogy kivel találkozok,

Azt senki nem mondja, nem mondja meg nekem elõre. Társra vágyom én is, értsd meg,

Ugyanúgy, mint te. Ne kérdezd!

Õrült legyen, vagy nem kell senki sem.

Legyen õrült! Csak én vagyok, aki megért téged,

Persze csak akkor, ha rám hagyod.

Társ legyen, de õrültet akarok!

Gyere õrült, gyere õrült, névsorolvasás,

Gyere õrült, gyere õrült, szükségem van rád.

by Edda