„Ha egy férfiban elegendő a hit, bármire képes – biztatja fiát a nincstelen zsúpoló. – Egy igazi férfi tud változtatni sorsán.” A XIV. század derekán azonban Európában más életszemlélet uralkodik: a sors mindenki számára eleve elrendeltetett. Az alacsony származású William, a vagyontalan zsúpoló fia számára mégis elképzelhetetlen, hogy be ne teljesedjék gyermekkora óta dédelgetett álma, élete egyetlen célja és értelme: szentül hiszi, hogy eljő a nap, mikor ő is a lovagok sorában bizonyíthatja rátermettségét és bátorságát. Abban az időben azonban az alacsony sorból való felemelkedésről szőtt álom ostoba képzelgés volt csupán; az emberek többsége ugyanabban az erkölcsi és vagyoni helyzetben halt meg, amelybe beleszületett. Ez volt az élet természetes rendje. Ám egy napon felragyog William csillaga: a lovagok fényes parádéval kísért bajvívó tornáján a fiú egy különös véletlen folytán az arénában találja magát, ahol – immáron mint Ulrich von Lichtenstein – teljes fegyverzetben és harci díszben küzdhet a legügyesebb és a legvakmerőbb lovag arannyal és kincsekkel fel nem érő, kitüntető címéért. „Egy nap nagy ember lesz belőle…” – hangzik fel a profetikus sor, miközben a mennydörgő lódobogás és a tömeg mind extatikusabb üvöltése közepette William kivívja magának a büszkeségért és presztízsért folytatott ádáz küzdelemben a megérdemelt lovagi címet. William, a nincstelen zsúpoló fia beteljesítette gyermekkori álmát: az újdonsült Sir Ulrich hamarosan a bajvívó tornák bajnokává válik – lovaggá, bárha csak ügyességben és nem névben, aki hite, eltökéltsége és rátermettsége folytán képes volt kézbe vennie sorsa irányítását…