- Miért nem lehetett volna az öregnek megmondani az igezet? – kérdezte haragosan Matt mikor a folyosón a klubhelység felé tartottak

- Ugyan már miért kell mindenkinek elmondani a titkunkat? – kérdezte Manó – Nem hiányzik, hogy mindenki tudjon rólunk!

- De Dumbledore a világ leghatalmasabb varázslója! – kiáltotta Matt

- Tiszta Griffendél, mint Harry – csóválta a fejét Andy – Igen Matt, Dumby nagy varázsló, és bölcs, másrész jó legilementor…. Ahogy mi is – itt Manóra nézett – Na jó ez nem teljesen legilemencia, de egy biztos: nem vette be a mesénket. Tudja jól, hogy kamuztunk.

- Az eszem megáll…. – csóválta a fejét Matt – Én meg itt dumálok neki a démonokról.

- Megviselt egy kicsit a kaland. – Manó már majdnem megint hátba vágta volna, de észbe kapott. – Majd elintézzük, hogy ne emlékezzen rá. Legjobb ha álmában mindent elfeledtetünk vele – kacsintott Andyra – De nem akarsz bemenni a gyengélkedőre?

- Nem.

- Matt ne csináld! – sóhajtott fel Andy – Nem mászkálhatsz ilyen képpel!

- Majd begyógyul. – vonogatta a vállát

- Na jó irány a gyengélkedő! – mondta határozottan Andy – Tapasztalatból tudom, hogy egy ilyen könnyen elfertőződik. Madam Pofrey egy perc alatt rendbehozza.

- Én inkább aludnék.

- Ha nem jössz hátbaváglak

- Neeeee!!!!!!! Rendben inkább megyek!

- A gyengélkedő arra van – mutatott az ellenkező irányba Manó

- Ööö …. Izéééé… nem ér rá…. – majd Andy villámló szemébe nézett – Jól van megyek, csak hozzá ne érj a hátamhoz!

Azzal elkezdett rohanni a gyengélkedő irányába. Vane, Andy és Harry egy ideig nézték, majd vállat vontak és elindultak a fiú után.

Manó felkönyökölt az ágyában és körülnézett. A szobában Hermione,Parvati, és Lavender békésen aludt, míg Andy bámult ki a fejéből. Bizonyára az elmúlt pár óra – bár ezen sokan vitatkoznak – eseményein járt a feje. Mattet szerencsére a javasasszony tíz perc alatt rendbehozta, de nem mulasztott el kiselőadást tartani a “mai fiatalokról”. Ebből viszont már sejteni lehetett, hogy két hete senki nem látta őket az iskolában, és ez nem egy embernek tűnt fel….

- Szerinted hogyan reagálnak majd a többiek? – kérdezte barátnőjét

- Leszarom. – hangozz a rövid, tömör, lényegre törő felelet.

- Ahhham. –ráncolta össze a homlokát Manó és várt.

- Végül is hogyan tudtatok visszaváltoztatni?

- Egyszerűen felidéztettük veled az emlékeket, amikor Harry és Matt elkezdtek vitatkozni. Ilyen egyszerű. Nem vettél észre semmit?

- Csak annyit, hogy kitisztult a fejem….. – merengett el a lány és elkezdett ültében előre hátra hintázni. – Hihetetlen, hogy majdnem kinyírtam a pasimat. – mondta elmélázva.

- Ezen gondolkododsz ennyit? – nézett rá Manó

- Is-is…. Nah kezdjünk valamit Dumbyval. Semmi humorom sincsen arra, hogy utánunk szaglásszon.

- Nem gondolod, hogy ez elég személyes haszon?

- Látom most te vagy az élő lelkiismeret. Hááát… nem hiszem, hogy jó lenne ha akár Dumby is megtudná. Tudod, hogy a normál varázslók beparáznak tőlünk. Az öregnek csak annyit törlünk ki, hogy vele beszélgettünk.

- És ha újra behív?

- Akkor kussolunk, Mattet meg ……. megfenyegetjük.

- Vagy csak ránézel a szép szemeiddel. – gúnyolódott Manó.

- Vagy egész egyszerűen megmondom neki, hogy ha meg mer nyikkanni akkor felrugom műholdnak.

- Ne csináld még komolyan veszi…… - nevetett fel Manó – Mondjuk el az igézetet Dumbledore-ra aztán aludjunk.

- Jó rendben.

Tíz perccel később már csak egy légy zümmögését lehett hallani.

A szoba csöndjét egy örömteljes sikkantás törte meg.

- Hát ti itt vagytok???? El sem hiszem! – Hermione boldogan húzta szét először Manó, majd Andy függönyét. Manó kelletlenül felnyögött, Andy pedig aludt tovább.

- Hol voltatok? Annyira aggódtam miattatok! –azzal lendületesen ráugrott manó ágyára. Az még nagyobbat nyögött.

- Igen Hermi itt vagyunk, és per pillanat nagyon is álmosan. Hééé…. Hermi … nyugi…. – mondta már akadozva, mert a lány szorosan magához ölelte.

- De jó, hogy egyben vagytok, és nem esett semmi bajotok! – szepegte Hermione, majd kissé lehalkította a hangját – Valami gond volt a démonokkal?

- Az nem kifejezés. – Manónak feltűnt, hogy Hermione újra olyan normális aminek megszokták. – De majd elmeséljük. Szerencsére nem láttad hogy érkeztünk meg.

- Nem esett bajotok ugye?

- Persze nem. Csak fáradtak vagyunk. Bár azt hiszem már nem nagyon tudnék visszaaludni – azzal kimászott az ágyból és elkezdett ruha után kutatni. Majd felpillantott. – De Andyt hagyd aludni. Ő egy kicsit jobban szívott.

- De hát 11 óra! – nézett rá Mione. – Nem ártana már felkelnie.

- Hogy lehet már ennyi az idő? – Manó szinpadiasan a kezébe temette az arcát. – Jó ébreszd, de nem garantálom, hogy megúszod élve.

Mione azonban már lendületesen ráugrott Andy ágyára, és félig meddig a lányra. A hatás nem maradt el: cifra káromkodás.

- Nem heverte még ki teljesen – Manó mostmár vigyorgott. – Szóval lehet, hogy egy kicsit idegbetegebb lesz még a szokottnál is.

A helységen egy párna repült át egyenesen képen találva Manót. Az megtántorodott és beesett a saját ágyába, de csak egy nagyot nevetett.

- Még félálomban is tud célozni. Hű azannya, ez biztos nem véletlen.

A paplan mélyéről vészjósló csönd hallatszott ki. Hermione viszont nem adta fel.

- Ébredj már fel, már majdnem dél van! És úgy szeretném látni végre a friss, vidám arcodat!

Manó kegyetlenül felröhögött.

- Friss? Na neeee egy téli álomból ébredt medvében is több éberség van!

Andy azonosítatlan torokhangot hallatott. De mikor Mione elkezdett az ágyon ugrálni örömében már nem tudott csöndben maradni.

- Figyi öreg, most azonnal kászálódj le az ágyamból vagy úgy megátkozlak, hogy attól koldulsz.

- Neeeeeeeeem! – Mione lerántotta a lányról a takarót, majd mellé ült. – Jó reggelt! – mondta angyalian vigyorogva.

Andy dühösen felült, valószínűleg azért, hogy egy párnával jól fejbe vághassa barátnőjét, de az megelőzte: lendületesen átölelte. Andy levegő után kapkodott.

- Annyira örülök hogy látlak!!!!!

- Én is. – mosolyodott el végre Andy – Ez a két hét most….. komoly?

- Igen! Két hete senki nem tudta hol vagytok, nem találtunk titeket sehol!

- Hát ez szuper.

- Harry és Matt is veletek voltak?

- Ja. – Andy elgondolkodva keresélte a ruháit. Manó időközben felöltözött, és valószínüleg meg is mosakodott mert arcáról és hajáról csöpögött a víz.

- Hóborc így üdvözölt. – morogta.

Tíz perccel később már a lépcsőn siettek le a klubhelyégbe.

- Mit mondjunk a többieknek? – kérdezte Manó

- Legjobb, ha Dumbledore-ra fogjuk az egészet. – vélekedett Andy

- Nem jó, mert az könnyen elterjedhet…… Mondjuk, hogy volt egy közös ismerősünk, aki súlyosan megbetegedett és nálla voltunk, oké?

- Jó, ez jó lesz.

A klubhelységbe leérve azonban ott találták Harryt, aki elég heves vitát folytatott az ügyről.

A fiú magán kívül kiabált: - Pofa be rohadékok, semmi közötök nincsen hozzá, hogy hol jártunk, és ha valaki kérdezni mer ezzel kapcsolatban nekiugrok és szétverem a pofáját, érthető voltam????!!!

A jelenlévők megszeppenve oldalogtak el. A két lány csak kedvesen rámosolygott a kíváncsiskodókra és annyit mondtak: - Volt egy közös ismerősünk aki súlyosan megsérült! Nagyon aggódtunk miatta ezér látogattuk meg. Szerencsére már sokkal jobban van, és lassan teljesen felépül. – A hallgatóság megértően bólogatott, és komoran egymásra néztek.

- Hát igen sejthettük volna, hogy ez áll a hátterében…..

- Miért mi történt? – nézett rájuk Andy

- Azt hittem tudjátok. – mondta keserűen egy hetedéves lány. – A halálfalók más nyíltan elkedzték az öldöklést. Egy hete betörtek a minisztériumba, és nemrég az Abszol úton is voltak. Rengetegen meghaltak és többen súlyosan megsérültek. Őket a Szent Mungóban ápolják. – Manó és Andy ledöbbent arckifejezésére hozzátette – Nem olvastatok újságot?

- Ami azt illeti nem. – dadogta Andy – Nagyon el voltunk foglalva,de…… te jó ég…..

A végzős lány szomorúan megcsóválta a fejét, majd arrébb ment. Manó a letaglózott Andyhoz fordult.

- Most mondja valaki, hogy ez véletlen….

- Egyetértek. – csatlakozott hozzájuk Harry, mikor végre sikerült lenyugodnia. – Voldemort vajon tényleg ember? Mindegy, egyszer őt is leordítom, mint ezeket itt.

- Önbizalom az van. – jegyezte meg Manó – De légyszives ne indulj most rögtön a keresésére…

- Ugyan már… -legyintett Harry – Hiszen a szép, csendes, veszélytelen életet szeretem… Matt mikor akarja letolni azt a ronda képét?

- Fogalmam sincsen… lehet h még alszik. Kinézem belőle.

- Akkor felmegyek és kirugdosom onnan.

- Nem hiszem, hogy csöndben tűrni fogja..… - szólt utána Andy, de a fiú már eltűnt a lépcsőkanyarban.

Két perc múlva hangos ordibálás, dübörgés hallaszott ki, majd egy jó pár trágyagránát félreismerhetetlen puffanása.

- Én szóltam…..