- Mi… mi csoda? – nézett McGalagonyra tátott szájjal Manó.

- Azonnal szálljon le arról a fotelról! – szólt rá élesen McGalagony. Manó lekászálódott a fotelról és Harry mögé állt.

- De tanárnő. Mi nem két hétig nem voltunk itt, csak… körülbelül két óráig.  – mondta Harry.

- Ne feleseljen velem, Potter! Két hét, ha mondom. Szedjék össze magukat, mert az igazgató úr látni kívánja önöket. – mondta a professzor, majd megfordult és a portrélyuk felé indult. Matt, Andy és Harry libasorban követték.

- Hé, Manó. Jössz? – nézett hátra a földön guggoló barátnőjére Harry. Manó az egyik fotel alól elővette a medált.

- Megyek. Csak gondoltam szerzek bizonyítékot. – válaszolta Manó, azzal zsebre vágta a medált. Harry vállat vont.

- Köszönöm, Minerva, távozhat. – intett Dumbledore a professzornak.

- De… Na de Albus, ők az én házamba tartoznak. – háborodott fel McGalagony.

- Minerva! Majd én elintézem. – Dumbledore az ajtó felé intett. McGalagony összepréselte ajkait, majd durcásan távozott.

- Szóval? Merre jártatok? – nézett a négy barátra Dumbledore.

- Mi… szóval… hát mi csak… - kezdte Harry.

- Beleestünk egy medálba, uram! Andy démonná változott, engem meg akartak öletni Andyval de sikerült elszabadulnunk azoktól a démonoktól, és most itt vagyunk. – Matt olyan gyorsan hadart, hogy a többieknek nem volt ideje, hogy elállítsák. Dumbledore döbbenten nézett rájuk.

- Démonok? Miről beszélsz, fiam? – Dumbledore kék tekintete Harryébe mélyedt. Harry sóhajtott.

- Hagyd Matt. Tudhattuk volna, hogy Dumbledore átlát majd a mesénken. – mondta, miközben észrevétlenül megbökte a mellette álló Manót.

- Mi van? – suttogta Manó.

- Szeretne valamit mondani Zágoni kisasszony? – nézett rá az igazgató. Manó mocorogni kezdett.

- Mondjuk el neki, az lesz a legegyszerűbb. – sóhajtotta Harry. Manónak most esett le, hogy mire céloz barátja.

- Szóval… tetszik tudni. Mi csak… kiruccantunk egy kicsit a Szellemszállásra. Nem gondoltuk, hogy ekkora baj lesz belőle. És nem terveztük, hogy két hétig maradunk, csak… csak…

- Csak túlzottan lefárasztottuk egymást. – kapcsolódott be a sztoriba Andy is. Matt úgy nézett barátaira, mint akik megőrültek.

- Ti mi a fenéről beszéltek?! – hördült fel.

- Matt, hagyd. Nincs értelme tovább tagadni. – legyintett Andy. Matt megütközve nézett rá.

- De… na de… te is dé…

- Matt! Tudom, hogy kicsit több vajsört ittál a kelleténél, és másra emlékszel, de most már tényleg nincs értelme hazudni! – szólt rá Manó.

- Szóval… - Dumbledore sátrat formázott összetámasztott ujjaiból. – Elmentetek a szellemszállásra, berúgtatok és két hétig nem tudtatok visszajönni? Ez minden?

- Nem! Voltak ott démonok is! – vágta rá Matt.

- Igen! – vágták rá a többiek. Dumbledore Matt és Harry közt járatta a tekintetét. Harry lesütött szemmel a cipőjét nézegette, Matt pedig zihálva rámutatott az arcán lévő karmolásokra.

- Ezt is a vajsör okozta? – fordult barátaihoz. Harry és Manó egymásra sandított, majd Manó elnevette magát.

- Jajj, haver! Nem emlékszel, hogy illuminált állapotomban rajtad próbáltam ki az új rontásomat? – verte hátba Mattet Manó, mire a fiú feljajdult. Manó a szája elé kapta a kezét. – Bocsi. Véletlen volt, hogy olyan erősre sikeredett, hogy a falnak vágott.

- Azt hiszem ennyit épp elég tudnom az elmúlt két hétről. – emelte fel a kezét Dumbledore. – Mindegyikőtöket egy hónap büntetőmunkára ítélem. Lássuk csak. Matt, szerintem jó helyed lesz Piton professzornál. Manó te jól fogsz szórakozni a sötét varázslatok kivédése professzorunkkal. Andy te Binns professzornak segítesz összerendezni a jegyzeteit. És Harry. Lássuk csak. Te segítesz Bimba professzornak. Na jó, ideje lefeküdni. Menjetek. – Dumbledore másodjára is az ajtóra bökött. A négy barát áldozati nyulakként rohantak ki a szobából.

- Szóval? Mit tudott meg Albus? – jött vissza McGalagony.

- Csak annyit, hogy a barátaink nem túl jártasak a vajsör rejtelmeiben. És, hogy van valami, amit eltitkolnak. – válaszolta Dumbledore.

- De ha eltitkolnak valamit… miért nem derítette ki, hogy mit? – nézett rá McGalagony.

- Nyugodjon meg, Minerva. Meg vannak a módszereim. – Dumbledore felállt az asztala mögül és az ablakhoz ment. McGalagony a kezeit tördelve figyelte.

- De nem jó, ha a tanítványaink nem őszinték velünk. Nem lesznek célravezetők a módszerei, Albus!

- Mondtam, Minerva, hogy tudom, mit teszek. Bízza rám a dolgot, és feküdjön le aludni. Holnap sok órája lesz, pihenje ki magát. Menjen csak. – Dumbledore még hallgatta a távozó professzor lépteit, majd visszaült a székébe.

- Szóval démonok. – kezdett hangos gondolkodásba.