- Nem, kivételesen nem halucinálsz. – válaszolta szintén nyugodtan Harry

- Mi az, hogy kivételesen???

- Akárhogy nézek körül, nem látom a fotelemet a jó meleg kandalló mellett. – nézett körül tetetett kétségbeeséssel Vane.

- Egy másik síkra kerültünk te Einstein. – forgatta a szemeit Andy – Van valami ötlet arra…..

- Vigyázz!!!! – kiáltotta hirtelen Matt. A következő pillanatban már mind a négyen a földön feküdtek.

- Meleget mondtál? – kérdezte fájó könyükét dörzsölgetve Andy – Hát parancsolj! Az a tűzgolyó kis hijján belénk jött….

- Ennyit a medálról! – fújtatott dühösen Vane – Kellett nekünk felolvasni azt a szöveget! Most hogyan jutunk innen ki? Egyátalán hol vagyunk?

- Én láttam ezt a helyet. – mondta Andy – Mielőtt idekerültünk volna. Látomásom volt.

A lány körülnézett. Igen kétségtelenül ugyanaz a nyomasztó, élettelen táj volt. Hatalmas,durva sziklák, és tűzhányók meredtek az ég felé. A talaj fekete volt, a levegőben felfelé nézve egyre sűrűsödő vörös füst takarta el a sziklák tetejét és a napot.

- De kellmes kis hely. – jegyezte meg Matt – Legalább csend van. – Ebben a pillanatban egy keselyű vijjogása hangzott fel, majd egy vérlázító ordítás.

- Mit is mondtál? – kérdezte lesápadva Harry

- Csak utaltam a nemlétező csendre….

- Mi lehet ez? – idegeskedett Vane – Mi ad ki ilyen hangot?

- Hát az első valami keselyűféleség….. a második meg valaki akit kínoznak. – Andy nyelt egyet – Bíztató körlmény…..

- Nézzünk körül. – javasolta Matt – Hátha van itt valami emberi lény is.

- Kizárt, hogy valaki itt kibírjon maradni egy napnál tovább……

- Azért próbáljuk meg. Valamit ki kell találnunk. – Matt kinézett a szikla mögül, ahol rejtőztek. – Semmi…. Illetve semmi olyan ami árthat nekünk. Na nyomás.

- Héé attól, hogy még nem látod, lehet hogy van ott valami. – figyelmeztette Andy – Ne hallod?? Gyere vissza!!!

- Nyugi már! – a srác felmászott a szikla tetejére – Nincs itt se….. ááááááááá!

A következő pillanatban Matt ott landolt mellettük.

- Mondd, a semmitől zuhantál ide vissza? – ironizált Harry. Matt a fejét fogta.

- Jól vagy? – kérdezte aggódva Andy

- Többe kevésbé…..

- Mit láttál?

- Hát…… - Matt kissé felnézett – Egy csomó keselyűt.

- Azoktól vagy úgy oda? – vonta fel a szemöldökét Harry

- Igen, főleg, ha akkorák mint egy sárkány! – vágott vissza a srác

- Hát ez szívás. – állapította meg Vane – De mi lenne, ha az egyiket seprűnek használnánk? Felteleportálnánk a hátukra aztán megnézzük, hogy hova repülnek, rendicsek?

- Ahham, ez jó. – egyezett bele Andy – Majd én megfagyasztom, és úgy egyszerűbb lesz.

- Van nálatok pálca? – fordult Vane a fiúkhoz

- Nálunk mindig van. – emelte fel Harry a sajátját. – Enélkül nem megyek sehova.

- Nálam is van – mondta Matt – Mehetünk?

Matt nem tévedett. Amint kiugrottak a szikla mögül több gigantikus méretű keselyű vijjogása hangzott fel.

- Gyerünk már! – kiáltotta Vane Andynak – Az egyik éppen felénk tart!

A lány a keselyű felé fordult, és intett a kezével. A hatalmas dög ahelyett, hogy megfagyott volna tovább repült feléjük. Andy holtsápadt lett.

- Gyerünk már! – újra intett, de ezuttal sem történt semmi.

- Mit csinálsz? – kérdezte dühösen Vane – Állísd már meg!

- Nem tudom!!!

Vane megpróbálta elrepíteni. Neki sem jött össze.

- Protego! – kiáltotta Matt a keselyűre szegezve a pálcáját. A pajzsbűbájjal sikerült elvonnia róluk a figyelmet…… de most őt vette célba. Matt az utolsó pillanatban vetette le magát a földre.

- Ez közel volt! – rikkantotta Harry – Vissza a szikla mögé!

- Matt vigyázz!!!! – kiáltotta rémülten Andy, de már késő volt. A keselyű éles karmaival elkapta a fiú derekát és a magasba emelte.

- Teszel le te ronda dög! – kiáltotta dühösen Matt, majd megpróbálkozott egy tarolóátokkal. Sajnos kevés sikerrel. A keselyű már messze járt vele.

- Öööö…. És most? – nyögte Vane

Andy kétségbeesetten ült le a sziklára. – Mért nem működik az erőnk?? – megpróbált felrobbantani egy sziklát. Semmi értelme.

- Talán ezen a síkon nem működik – tippelt Vane – Ki kellett volna próbálni…..

- …. igen, de nem próbáltuk! – fakadt ki dühösen Andy – És szerencsésen elvitték Mattet, és még azt sem tudjuk, hogy hova!

- Öööö lehet, hogy lánykeselyű, és megtetszett neki. – hangzott el Harry részéről egy szerény elképzelés. Vane az ajkába harapott “- Nem ezen nem nevetünk,ez egyátalán nem vicces!”

Andy viszont gyilkos pillantást vetett rá. – Megtennéd, hogy befejezed a hülyéskedést?

- Jól van, na először ez ugrott be. – mentegetőzött Harry – Akkor…..

- Ne ezt találgassuk, légyszi! – nézett rájuk könyörgően Vane – szerintem inkább azt, hogy hogyan találhatjuk meg és juthatunk haza!

- Egyetértek…… Valami ötlet?

Mindketten hosszú hallgatásba burkolóztak.

Dumbledore az irodájában ült, és homlokráncolva olvasott egy levelet, amit a Minisztériumból küldtek neki. Hirtelen kopogtattak.

- Fáradjon be Minerva. – szólt Dumbledore, majd fölpillantott a professzorra. – Valami baj van?

- Eltűnt négy diákunk, Albus – mondta Mcgalagony remegő hangon. Dumbledore felállt.

- Micsoda?

- Három napja senki sem látta őket…..

Nem ez volt az egyetlen rossz hír, amit Dumbledore a napokban kapott, de ez tűnt a legrosszabbnak.

- Kik tűntek el?