- Álomfogó! – mondta egyszerre Vane és Harry. Mindketten porosak voltak és fáradtak. Nagyon fáradtak…
- Na mit találtatok? – ugrott eléjük látszólag enegriával telve Andy. Vane és Harry hullafáradtan dőltek le az egyik fotelbe.
- Semmit….. – mondta Harry
- Csak láttunk.
- Ja igen. – mormogta álmosan a srác.
- Mit láttatok? – kérdezte rögtön Matt – Démonokat?
- Nem. Annyira nem volt izgalmas jelenség.
- Csak egy kicsit szokatlan.
- Mondjátok már el, hogy mit láttatok! – Andy már szinte kiabált.
- Pitont….
- Mindig tudtam! – vágta rá Matt
- Nyugi haver, semmi sötét dolog nincs a szituban – legyintett Harry
- Csak éppen rányitottunk, amikor….. – hangja itt elcsuklott kissé.
Andy és Matt egymásra néztek, majd kitört belőlük a vad röhögés. Vane és Harry egy ideig értetlenül pislogtak egymásra, majd leesett, hogy mennyire félreérthető volt a mondat.
- Nem úgy nyitottunk rá Pitonra!!!!!! – rivalltak rá barátaikra kórusban.
- Rányitottunk, miközben hajat mosott. – magyarázta Vane fáradtan. Andy és Matt ha lehet még jobban röhögtek.
- Szerintem őt is megszállta egy démon. – mondta Matt a könnyeivel küszködve.
- Hé haveeer, azért nem kell sírni. Majd visszakapjuk a mi kis megszokott, zsíros hajú Piton bácsinkat. – mondta Harry nevetve. Matt durcásan oldolba vágta a barátját.
- Te hülye… a nevetéstől folyik a könnyem. – válaszolta, már kevésbé vidáman.
- És ti találtatok valamit? – kérdezte Vane ásítva.
- Semmi érdemlegeset. – legyintett Andy – Csak egy ember méretű imátkozósásákát, amint lezakózik a lépcsőn, Telóni személyében. – Itt Vanera és Harryre jött rá a nevetőgörcs, amint elképzelték a jelenetet.
- Pedig én még szóltam is neki….. – vonogatta a vállát Matt. – Csak süket egy kicsit.
- Jah. Úgy találtunk rá, hogy sikoltozott valami miatt. – emlékezett vissza Andy – Egy könyv esett a kezébe, nem?
- Nem. Valamilyen medál. – javította ki Matt – Affene arról teljesen elfeletkeztünk! Nállad van?
- Méghogy nálam? – vonta össze a szemöldökét a lány – Neked adta oda! Mutasd meg még nem is láttam közelebbről!
Matt méllyen belenyúlt hatalmas zsebébe. – Ööööö…. Mindjárt!
Harry vigyorogva nézte. – Nagyobb zsebed nincs?
- Nincsen. – válaszolta – Sajnos. Na itt van!
- Kérem! – nyújtotta érte a kezét Andy. A többiek nagy meglepetésére Matt minden ellenszolgáltatás igérete nélkül átnyújtotta a lánynak a medaliont.
Mikor Andy ujjai a medál köré fonódtak furcsa érzés lett úrrá rajta. Mintha megfordult volna vele a világ. Nem látta sehol a barátait. Mindenhol hatalmas sziklák. A föld vörösen izzott. Andy felnézett az égre, hogy lássa az életet adó napot. De sehol nem látott semmit az égen. Már ha azt égnek lehetett nevezni. Suttogást hallott maga mögül. Hirtelen megfordult, és furcsa lényeket látott.
- Andyyyy… Andy! – Matt tűnt fel a lány szeme előtt. – Jól vagy, kis drágám? – kérdezte nevetve. Andy megrázta a fejét, hogy kiűzze a szörnyű képeket tudatából.
“Vane! Ez a medál… valami gáz vele…
Maradj már! Ez csak egy csicsás nyaklánc…”
- Megtennétek, hogy úgy beszéltek, hogy mi is halljuk? – szólt közbe Matt. Andy és Vane összenéztek. Vane sóhajtott, majd felállt a székéből és barátnője mellé kuporodott.
- Azt taglaltuk, hogy Andy szerint valami gáz van a medállal. Szerintem viszont ez csak Telóóóóni nyakából esett le, csak a vén bolond már meg se ismeri a saját nyakláncait. – mondta Vane.
Harry és Matt is közelebb léptek Andyhoz, aki közben a kandallóhoz ment. Este lévén már sötét volt, és mivel már későre járt, nem akartak “lámpát gyújtani“.
- Hé… ezen van valami írás. – mondta Andy.
- Írás? – ráncolta össze a homlokát Vane, aki követve a fiúkat Andy mellé sétált a kandallóhoz.
- Tényleg. – ismerte el Harry
- De ez valami ismeretlen nyelven van. - jegyezte meg Matt
- Latinul. – nézett rá Andy – Csak azt ne mond, hogy még nem hallottál a nyelvről.
- Azért ennyire hülye nem vagyok. – Harry felröhögött – Kuss. – szólt rá előzékenyen – Szóval, tudok a létezéséről, de nekem a nyelv kínai….
- Ez nem kínai, hanem latin – magyarázta lassan és tagoltan Vane, mint aki egy elmebeteghez beszél.
- Tuuuuddooooooooooooom!!!!!! – válaszolta Matt, úgyszintén mintha egy hülyéhez beszélne.
- Te érted valamicskét, hogy mi van odaírva.
- Igen. – mondta Andy
- Tudsz latinul? – nézett rá döbbenten Matt
- Többé kevésbé. Ezt még értem.
- És mi van odaírva? – Matt elkezdte olvasni a szöveget - Libero qui……
-…….intero….- folytatta Harry
- …..dicit verbam….. – betűzte tovább Vane
- …..semper meam! – fejezte be Andy.
Hűvös levegő süvített át a klubhelyiségen, és *reklááááám – csak vicc vóóóót. :P XD* a medalion a földre esett. A klubhelyiségben már csak két szempár villogott. Csámpás és Naoto megszeppenve nyávogtak. Semmi nem utalt az előbb még itt beszélgető négy barát jelenlétére. Az egyetlen tárgyat ami rájuk emlékeztetett, a medaliont Csámpás riadt menekülése közben a fotel alá rúgta.
(*reklááááám* és ez most nem vicc háhááááááááá XD)