- Gőzöm sincs. Gondolom… átállítani a maguk oldalára. De nekem nem úgy tűnt,hogy barátkozni akarnának. Nem kínáltak se teával, se süteménnyel. – mormogta Vane. Harry ült mellette a padon. Velük szemben Matt és Andy.

- Nem kéne beavatni Ront is? – kérdezte Harry. – Mert elég rossz érzés, hogy hazudnom kell neki. Elvégre ő a legjobb haverom. Bocsi Matt, de ő legalább nem sütöget béna sellős poénokat… - vetette fel Harry.

- Ő csak simán béna poénokat sütöget. – mondta Matt egy jó hosszú köhögő rohamnak álcázva. Andy és Vane elvigyorodtak, Harry csak mérgesen bámult ki az ablakon.

- Szerintem épp elég, hogy Hermione és ti tudjátok. Nem kell több… - mondta Andy.

- Egyet értek az én pici barátnőmmel! – válaszolta kezét feltartva Matt, mintha valami szavazáson venne részt.

- Pici?! A jó édes nénikéd a pici! Csak fél fejjel vagy magasabb nálam, te égimeszelő! – válaszolta viccelődve Andy.

- Térjünk vissza a témához, oké? Szerintetek, nem függ össze a fiúk hangulat változása és az én elrablásom? – köhintette el magát Vane.

- Nem tudom. De a démontámadásokat se felejtsd el. Lehet, hogy ők állnak minden mögött? – Andy felhúzta a lábát és átkarolta a térdeit. Matt és Harry egymásra néztek.

- Tudjátok… amikor nem úgy viselkedtünk, ahogy kellett volna… az olyan…

- Fura volt… - fojtatta Harry, amit Matt elkezdett. – Mintha nem mi irányítottunk volna.

- Nem ti irányítottatok? Ezt hogy érted? – nézett rá Vane. Ő is felhúzta a lábát, de ő törökülésbe ült. Térdére támasztotta a könyökét, és állát a tenyerébe támasztotta.

- Nem is tudom. Valami más parancsolt. Tehát ugyan tudtuk, hogy mit csinálunk, de nem volt beleszólásunk a dolgokba. – válaszolta Matt elgondolkodva. Most Andy és Vane néztek egymásra.

- Megszállás. Sokszor volt már ilyennel dogunk. Nem is értem, hogy-hogy nem jöttünk rá már elsőre! – csapott a homlokára Andy. Illetve csapott volna, ha Matt el nem kapja kezét.

- Csak óvatosan. Ha megteszed, az én barátnőm szenved kárt. És nekem így tetszik, szóval vigyázz rá, rendicsek? – dorgálta meg a lányt viccesen. Andy nyelvet nyújtott a fiúra.

- Szedjük össze, mit tudunk a démonokról? – szólt Harry.

- Nos… tudjuk, hogy vannak emberszabású démonok. Vannak szörnyszerűek. Az emberszerűeknek különleges képességeik vannak. Tudnak tűzet gyújtani, villámokat szórni és hasonlókat. A szörnyszerűek meg fertőzőek. Természetesen az emberszerűeknek van több sütni valójuk. – kezdte Andy.

- Élőhelyeik: a szörnyszerűeknél, mocsarak, sötét erdők, régi kastélyok. Az emberszabásúaknál… nos, tulajdonképpen akárhol lehetnek. Pince, padlás, fürdőszoba… - folytatta Vane.

- Fürdőszoba?! – kérdezte egyszerre a két fiú. Vane csak lesajnálóan nézett a két, röhögéstől kétrét görnyedő srácra.

- Ajánlom, hogy… - kezdte Andy, úgyszintén lesajnáló tekintettel. – Szóval szerintem át kéne nézni az említett helyeket. Kihagyva a fürdőt, természetesen.

- Én benne va… - Vane mondatát a csengő szakította félbe. Matt elrohant bűbájtanra, a többiek pedig mágiatörténet órára siettek. Harry lehuppant Ron mellé az utolsó előtti padba, a két lány pedig az utolsóba. Harry lazán hátra dőlt a székén és így hallgatta, mit beszélget Andy és Vane.

- Szóval kutassuk át a pincét és a padlást? De hát van itt egyáltalán padlás? – kérdezte Vane.

- Hümm… jó kérdés… Harry?

- Padlás… nem igazán. Inkább toronyszobák. Azokat át lehet nézni. Mi Vaneval vállaljuk a pincét. – határozott a fiú.

- Igen? – nézett rá meglepetten az említett. – Nem is tudtam. Ezt mikor beszéltük meg?

- Most. – kacsintott rá vigyorogva Harry.

- Akkor a miénk a toronyszobák. – vonta le a következtetést Andy. Ekkor fordult hátra Ron.

- Ti meg miről karattyoltok? Nem tudok tőle aludni! – morogta oda.

- Nem is tudtam, hogy csak aludni jársz ide. – válaszolta nyelvet öltve Vane. – Akkor hol marad a kis párnád és az ölebed, a cuki kis Teddy Maci, aminek a színe megy a Mrs. Weasleytől kapott pulcsijaidhoz.

Andy és Harry fulladozott a visszatartott nevetéstől.

- Ne keverd bele Teddyt! – horkant fel Ron.

- Hopáá! Rátaláltam a gyenge pontodra! Vigyázz, mert még elárulom Draconak. – nevetett Vane.

Négy hosszú óra után Matt csatlakozott a kis csapathoz a nagy teremben.

- Akkor mi lesz a dé…- Andy gyorsan Matt szájára tette a kezét, és szemével mérgesen Ron felé bökött. Matt csak pislogott egyet, jelezve, hogy felfogta dolgot.

- Legközelebb ugyanezt a száddal csináld, oké? – javasolta Matt, mikor Andy elvette a kezét. Andy elnevette magát.

- Rendben. Majd legközelebb. – válaszolta szenvtelenül. Matt még szélesebben elvigyorodott.

- Dé…mo… - kezdte lassan. Andy megint elnevette magát, majd megcsókolta a fiút. Harry Vanera nézett.

- Mit csinálnál ha én is ilyeneket mondanék? – kérdezte.

- Próbáld ki. – válaszolta Vane.

- Még mindig nem fejeztétek be?! – mordult rájuk Ron öt perc múlva. Harry mérgesen fordult el Vanetól.

- Szerezz be magadnak egy barátnőt, Weasley… - mormogta.

- Mintha az olyan egyszerű lenne... Potter. - morogta vissza dühösen barátjának. Vane és Andy összenéztek.

- Nos, akkor mi megyünk is... elő kell még készülnünk... - kezdte Andy.

- Az esti programunkra. Át kell öltöztetni a plüss macink. Ugye Roni-baba? - fejezte be vigyorogva Vane, majd gyorsan elhajolt a felé repülő kifli elől.

- RON! Prefektus vagy, az ég szerelmére! Milyen példát mutatsz így a kicsiknek?! - háborgott Hermione. Andy és Vane kihasználva az alkalmat, hogy senki nem figyel rájuk, eliszkoltak a klubhelyiség felé. Pár perc múlva Harry és Matt is feltápászkodott az asztaltól, magára hagyva a még mindig veszekedő Hermionét és Ront.

- Nos, még van kábé másfél óránk. Mit csináljunk? - tette fel a nagy kérdést Andy, mikor már mindannyian a kandalló előtt ültek.

- Nekem van egy-két ötletem. - vigyorodott el Matt. Andy nevetve intette le barátját.

- Maradj már magadnak, Leader! - válaszolta.

- Inkább maradok neked, rendben?- szólt vissza Matt, még szélesebben vigyorogva.

- Azt hiszem támogatom Matt ötletét. - szólt közbe Harry elgondolkodva.

- Nyugi már! Próbáljatok uralkodni tomboló hormonjaitokon. Szerintem meg indulhatnánk előbb. Legalább nem kell észrevétlenül kiosonni, mivel ha most megyünk akárhova még nem sértünk meg semmilyen szabályt. Szóval azt ajánlom menjünk most. - javasolta Vane. Ebben mindenki egyet értett, így fél órán belül el is indultak. A két felé induló lépcsőnél Vane megragadta Harry kezét.

- Mi akkor megyünk lefelé. - mondta.

- Okké, mi pedig föl felé. - tisztázta a már teljesen tiszta helyzetet Andy. Vaneval egymásra kacsintottak, majd mindenki elindult a maga útján.

- Hé, nem nézünk be a konyhára? - kérdezte Harry, miközben megálltak egy csendéletet ábrázoló kép előtt. Vane megvonta a vállát. Elvégre idejük, mint a tenger. Harry megcsiklandozta a képen a körtét, ami kuncogva egy kilincsé változott. Vane meglepetten szemlélte az ajtó mögötti konyhát. Tucatnyi háziVane sürgölődött mindenfelé. Egyszer csak az egyik, igen furcsán öltözött Vane megállt előttük, és boldog ugrálás közepette megszólította őket.

- Harry Potter, uram! Dobby rég látta uramat! Dobby nagyon örül, hogy Harry Potter, megint meglátogatta Dobbyt.

- Köszönöm, Dobby. Látom megkaptad a karácsonyi ajándékom. - bökött a Vane lába felé vigyorogva Harry. Dobby is megszemlélte lábát, amin tucatnyi zokni díszelgett.

- Igen, uram! Dobby nagyon köszöni, Harry Potter ajándékát. - Dobby pillantása ekkor a Harry mellett ácsorgó Vanera esett. - Ki ez, uram? Harry Potternek új pajtása akadt, uram?

- Dobby, ő nem a "pajtásom". Ő itt Vane, a barátnőm. Vane, ez itt Dobby. - mutatta be egymásnak őket Harry. Vane mosolyogva nyújtott kezet Dobbynak, aki viszont meg sem moccant, csak bizalmatlanul szemlélte a lányt. Vane sértődötten húzta vissza a kezét.

- Sok jót hallottam rólad, de úgy látszik Harry túlzott egy kicsikét. - jegyezte meg Vane. Ekkor egy utcat Vane jelent meg előttük, hátra szorítva Dobbyt. Vane meglepetten nézett az előttük tolongó Vanekra és a kezükben tartott hatalmas tálcákra. Majd megvonta a vállát és elvett egy fánkot. Harry egy croissant választott.

- Mennünk kéne. Még Fricset is el kell valahogy kergetni. - mondta Vane, az óráját nézve. Harry bólintott. Visszafordult az ajtó felé.

- Harry Potter, uram! Várjon, Harry Potter! - szólt utánuk Dobby. - Dobby segíthet uramnak. Dobby eltudja terelni Frics figyelmét, ha uram megmondja mennyi időre van szüksége. - miközben ezt mondta, egyszer sem nézett Vanera, tudomást sem vett róla. Viszont Harry annál inkább Vanet fürkészte.

- Szerintem nem kéne... - kezdte a lány. Harry azonban közbe vágott.

- Rendben. - egyezett bele Harry.

- Hé, Matt! Lassítanál?! - kérdezte fújtatva Andy.

- Okké, de vigyázz, mert... - kezdte Matt, ám Andy már nem bírt lassítani, és ha Matt nem kapja el, bizony belerohan az ajtóba.

- Uhh, köszi. - fójta ki magát Andy. - Most már elengedhetsz.

- És ha nincs kedvem? - nézett rá elgondolkodva Matt.

- Akkor szívesen maradok. - válaszolta Andy, elmosolyodva. - De az ajtó... - kezdte, de végül nem fejezte be. Matt közelebb hajolt hozzá, és... és ekkor egy éles kiáltás törte meg az idilli hangulatot. Andy és Matt az ajtó felé fordultak.

- Mi a jó...? - kezdte Andy. Matt elengedte öleléséből a lányt és ajtó felé indult. Andy lélegzet visszafojtva figyelte, ahogy barátja kinyitja az ajtót. Meglepetten nézték az eléjük táruló látványt.

- Trelawney professzor! Mit keres itt? - kérdezte Matt, magához térve a döbbenetből.

- Én, kis drágáim? Ja, hogy én! Hát én csak feljöttem egy új kristálygömbért, mert eltörtem egy régebbi darabot, de amikor leakartam venni, ez a nehéz vacak a lábamra esett. - mutatott a lábán landolt tárgyra Trelawney. - És ti kis drágáim? Mi járatban erre?

- Mi... mi csak... Matt csak megmutatta nekem, milyen gyönyörű innen a kilátás! - vágta ki magukat Andy, miközben maga mögé intett. Trelawney furcsán nézett rá.

- Kis drágám, itt nincs is ablak... - mondta, aztán mikor újra szemügyre vette vöröslő képű diákjait, leesett neki a tantusz. - Szerintetek mi lehet? - váltott gyorsan témát, a "kis drágák" legnagyobb örömére.

- Olyan mint egy nyaklánc. És valami fura mintázatú medál. - mondta Matt, szemügyre véve a tanár kezében lévő tárgyat.

- Elkérhetem, tanárnő? - kérdezte Andy, akinek ismerős volt ez a nyakbavaló.

- Persze, kis drágám, a tied lehet. Nos, én akkor megyek is! Sziasztok, kis drágáim! És vigyázzatok magatokra!

- Miért tanárnő? - kérdezte Matt gyanakodva.

- Mert a Merkúr és a Mars együtt állása mindig valami balszerncsés eseményre figyelmeztet. - jelentette be gyászos hangon a tanárnő. A "kis drágák" lemondóan néztek egymásra. Trelawney elindult lefelé a lépcsőn.

- A tanárnő is vigyázzon, az alsó lépcső... - ekkor megint egy éles visítás törte meg a torony csendjét. - csúszik. - fejezte be vigyorogva Matt.