|
Jeges víz
Andy 2005.12.29. 16:20
Matt lendületesen ráugrott a jégre. Az egyetlen szerencséje az volt, hogy a fagyos hidegre való tekintettel az nem szakadt be alatta.
-Minek kellene lemenni? – kérdezte a srác – Feltételezhetően az is megeshetett, hogy amikor Vane ki akart mászni a Tiltott Rengeteghez közel eső partnál, akkor volt az erdőben valami, ami nem éppen jót akart neki és fogjul ejtette….
Andy az ajkába harapott. Az elmélet kétségkívül lehetséges volt. – De akkor, hogyan eshetett bele a vízbe?
-Lehet, hogy nem közvetlenül akkor üzent miután beleesett,nem? Okké, erre nem mondom, hogy tuti biztos, de nem kellene rögtön berohanni a vízbe. Meg kellene bizonyosodnunk, hogy ott van-e…
- Rendben. Kezdjük talán az egyszerűbbel. Mik élnek a tóban?
- Sok minden. – válaszolta Harry – Tudom, mert két éve jártam lennt.
- Igen? – nézett rá Andy
- Trimágus Tusa…. – Harry keserűen elhúzta a száját – Ne mondd, hogy nem hallottatok róla.
- De hallottunk. De nem nagyon foglalkoztunk vele. Mi el voltunk foglalva a magunk dolgaival. És a magunk versenyeivel is. De nem úgy volt, hogy arra csak 17 éven felül mehetnek?
- Ja, de valaki volt olyan kedves és benevezett.
- Te kérted meg?
- A francokat.
- Értem. De akkor is van valamennyi fogalmad arról, hogy mik is élnek a tóban.
- Mi az, hogy! Vannak lennt kákalagok, óriáspolipok, sellők… hogy csak a legegyszerűbbeket említsük.
- Sellők? – kapta fel a fejét a lány
- Igen. – felelte homlokráncolva Harry – Gondolod, hogy ők…..
- Kétségtelen, hogy a sellőknek, a mi szemszögünkből nincsen túl nagy hatalmuk, de nélkülözhetetlenek a vizekből. És nem is azt mondom, hogy gonoszak, mert én ismerek egy párat, és azokra nem éppen ez a legmegfelelőbb jelző.
- Hát az itteniek egy kicsit túlságosan is vendégszeretők, hogy finoman fogalmazzak……. – morogta Matt – Egyszer Dan kis hijján belefulladt a vízbe miattuk. Undok alattomos népség, még csak nem is hasonlítanak az emberekre, mintahogy azt mondták.
- Ez már baj…. Akkor nem egy fajtáról beszélünk. Ez esetben lehetséges, hogy ők szórakoznak,de nem kell tőlük félni. Feltételezem , hogy nem a saját kút fejükből találták ki ezt a hülye viccet.
- Majd ezt is megkérdezhetjük tőlük. – bólintott Harry – Csak kérdés, hogy hogy a fenébe jutunk le. Ott a jég.
- Azzal ne törődjetek. – legyintett Andy – Ez a része megoldható. Inkább azt találjuk ki, hogy hogyan fogunk lennt lélegezni.
- Varangydudva? – tippelt Harry – Na jó mégsem. Kétlem, hogy Piton értékelné, ha betörnénk hozzá…..
- Nem kell megtudnia – Matt szeme felcsillant – Majd gondoskodok róla, hogy ne a készleteire figyeljen.
- A varangydudva csak egy óráig tart. – vetett ellen Andy – Mi meg nem tudni meddig leszünk lennt. Valami tarósabb kellene.
- Mire gondolsz?
- Hát… talán mondhatnék rá egy igézetet…
- És az mennyire hat? - kérdezte Harry
- Tekintettel az erőmre, ne félj hatni fog… Remélem.
- Akkor mire vársz? Azt majd kiderítjük, hogy hat-e. – mondta Matt
Andy egy kis ideig gondolkodott, hogy hogyan is fogalmazhatna jól. Majd óvatosan elkezdte:
- Halld meg e rímbe szedett szavakat, égett röpiratként fogadd azokat. Eme napnak lenyugtáig, eljöveteléig e estnek,jussak le a helyre, amit most keresek.
Látszólag nem történt semmi.
- Hm… és most? – kérdezte Harry
- Most meg kéne nézni, hogy bejött-e a dolog. – mondta Matt – Csak nem kéne kezdeni valamit ezzel a jéggel?
Andy, tett egy hanyag mozdulatot a jég felé, mire az egy nagy területen felrobbant.
- Miféle jéggel? – nézett körül csodálkozva. Matt és Harry köpni-nyelni nem tudtak.
- Ugye tudsz róla, hogy néha félelmetes vagy?
- Siessünk,mert az igézet csak a nap lenyugtáig tart. – a lány óvatosan belelógatta a lábát a vízbe. – Hatott! Nem érzem a hideget. Lemegyek.
- Biztos? – nézett rá aggódva Matt – Inkább belemegyek én, oké?
- Hagyd, már félig benne vagyok. Na jó,próba szerencse. – Andy vett egy mély levegőt és a vízbe csusszant. Ott megnyugodva konstatálta, hogy lélegzik a víz alatt is.
- Minden rendben. Ti jöttök. – következő pillanatban a két fiú is ottvol mellette.
- Nyomás.
Majd mindhárman eltűntek a víz alatt.
- Nos? – kérdezte lágy hangon a sellő – Mit döntesz? Akarsz még boszorkány maradni?
Vane még mindig tétovázott. – Nem lehet…. Nem árulnának el… Tudom. Hiszen mindig kiálltunk egymás mellett, és………..
A sellő meg sem várta, hogy a mondatát befejezze, intett a buborék felé, mire egy kép jelent meg annak falán. Újra barátait látta, de mostmár a hangjukat is hallotta…..
- Akkor rendben a ma este? – kérdezte vigyorogva Andy.
- Rendben! Ki nem hagynám! – bólogatott Harry
- És Vane, nem jön? – kérdezte Neville
- Kit érdekel??
- Az meg ki? – kérdezte bambán Matt
- Szerintem mindegy….
- Elég!! – kiáltott fel a lány. Mindent betöltő harag lett urrá rajta – Rendben! Nem akarom őket többet látni.
- Tehát így döntöttél. Sellőkkel tartasz? Biztos?
- Mit kell tennem?
- Helyes. – a lény arcán elégedett mosoly terült szét.
- Mikor érünk oda? – kérdezte meg Harry immár tizenkettedszerre.
- Majd egyszer! – morogta Andy – Minek kell neked percenként megkérdezni??
- Mert szegények egy kicsit nehéz a felfogása – szólt közbe Matt, aki ugyancsak megunta, Harry hatéves szinten kezdte elsajátítani az “ott-vagyunk-már?” jellegű kérdéseket,ezért az út folyamán felvette azt a szokását, hogy kifigurázta Harry nyavajgását.
- Tévedsz… - dörmögte Harry sötéten – De mi van ha későn érketünk??
- Akkor kapsz helyette egy sellőt. – “nyugtatta” meg Matt – Ne félj nem mondom el senkinek….. csak kiírom hatalmas betűkkel Roxfort falára, azzal nem mondok egy szót sem. De nem baj, tuti nem lesz gáz…. annyira. – az utolsó mondatát alig tudta rendesen befejezni a röhögéstől.
Harry arcáról tisztán le lehetett olvasni, hogy szívesen beajánlaná a fiút a Szent Mungóba.
- Kösz. Ezzel most tényleg megnyugtattál….
- Jól van,na! Ha nem tetszik még mindig ott vannak a kákalagok…
- Nah jó mostmár kuss legyen. – szólt közbe Andy, aki már nem tudta eldönteni, hogy melyik fiú idegesíti jobban – Megtennéd Matt, hogy kezdenéd el rossz irányba terelni Harry szerelmi életét?
- Annak már úgyis mindegy…..
- Pofa be Leader, vagy……
- Nézzétek! – kiáltott fel hirtelen Andy – Fények!
- Nah most örülsz? – nézett Matt Harryre – Sellők már vannak, szóval….
- Inkább ne fejezd be. – szólt rá a lány. – Ússzunk közelebb.
Viszonylag hamar a fény közelébe értek, és egy szikla mögé bújtak, hogy nyugodtan körülnézzenek. A fény egy hatalmas, nyitott víz alatti csarnokot világított meg. Annak a közepén sellők úszkáltak, és látszólag valamit (vagy valakit?) körbevettek. Andy elsőnek a mérhetetlen izgalmat érezte meg rajzuk….. majd Vane közelségét.
- Itt van! – suttogta – Biztosan érzem!
- De mit akarhatnak tőle?? – kérdezte idegesen Harry. Mattnek már a nyelvén volt a csipkelődő válasz, de szerencsére visszafogta magát, és így válaszolt:
- Talán …. Megpróbálhatták a maguk oldalára állítani….
- Mi?? – döbbent le Andy – De hát, hogyan??
- Hát…. Nem egyértelmű? – nézett fel rá sápadtan Matt – Sellővé változtatják….
- Na ne…. – nyögte Harry
- Nem megmondtam, hogy sellő csajod lesz? – kérdezte Matt szemrebbenés nélkül, mire Harry hozzávágott egy kagylót
- Elég. Vane sosem hagyná, hogy sellővé változtassák!
- Meglehet, hogy telebeszélték a fejét. – morgott Andy – Ha akár egy is a kezeim közé kerül….
- Hogy lehne közelebb kerülni hozzájuk?
- Így! – válaszolta idegesen Andy, majd megragadta a két fiú karját és a sellőkhöz egy hatalmas oszlop mögé teleportál, ami elég közel esett a sellőkhöz. – Na, így már jobb?
- Sokkal. –vágta rá Matt, majd felkapott egy kagylót – Jöhet a figyelemelterelés.
- Várj! – Andy elkapta a kezét – És mégis mit akarsz csinálni?
- Egy egyszerű kis csel. Arra figyelnek majd, hogy ki unatkozik annyira, hogy őket dobálják, tehát nem Vanera fognak figyelni. Ergo, mi eltereljük Harryvel a figyelmüket, te meg kiszabadítod Vanet, és szépen elslisszoltok.
- Na jó, a semminél ez is jobb. De lehetőleg úgy találd el az egyiket, hogy betörjöna feje….
- Igyekszem. – majd a srác egy lendülettel hozzávágta a kagylót a közelébe eső sellő fejéhez. Az mérgesen fordult meg, s körülnézett. Mivel nem látott senkit, visszafordult, és dühösen elkezdett valamit magyarázni a mellette álló társának. Az csak legyintett.
- Ezek szerint, azt hiszi, h csak képzelődött. – mormogta Harry – Próbálkozz mégegyszer, de most azt az észlényt célozd meg.
- Rendicsek. – Talált. Az is mérgesen körülnézett, majd odaszólt a többieknek. Erre a sellők egy emberként fordultak az irányukba, és elkezdtek az oszlopok felé.
- Nah jó ez bejött. – élénkült fel Harry – Csak siess. Mi elcsaljuk őket, de ha esetleg elkapnának, akkor használjuk a pálcánkat, amitől frászt kapnak, és visszaúsznak. Ennyi iőd van.
- Kábé. – vigyorgott Matt – De talán alkudhatunk is, h Harrynek……
- Érjünk egyszer a felszínre Leader, és esküszöm megverlek.
- Egyre közelebb érnek, én megyek! – zárta le a vitát Andy – Ti meg vigyázzatok magatokra.
- Rendben, te is. Sok szerencsét!
Andy behunyta a szemét és arra a helyre koncentrált, amit a sellők körbevettek. A következő pillanatban már ott is volt. Egy nagy buborékot látott, s benne…..
- Vane!!! – kiáltotta megkönnyebbülten, főleg, mert látta, hogy még ember. Odaúszott a buborék széléhez. – Végre megtaláltalak! Gyere nincsen sok időnk.
- Nem megyek. – hangzott a válasz. Vane felemelte a fejét és Andyra nézett. – Semmi kedvem veletek menni.
- Micsoda??? – döbbent meg a lány – De hát, miért? Csak nehogy azt mond, hogy szivesebben töltenéd a hátralévő életedet, ezekkel a szemét alattomos lényekkel,mint a barátaiddal!
- Barátokkal? – kérdezte szikrázó szemmel Vane. Nagyon mérges volt barátnőjére, hogy hetek óta meg sem próbálta megkeresni, sőt, még csak nem is hiányzott neki. – Milyen barát az akinek csak hetekkel a történtek után tűnik fel, hogy eltűntem??Meg sem próbáltál megkeresni!
- Hetek óta?? Te miről beszélsz?? Tegnap délután estél bele a tóba, és azóta egyfolytában azon gondolkodtam, hogy hol vagy és hogyan hozhatnálak vissza! És hozzáteszem, nem tudnám megszámolni, hányan kérdezték, hogy hova tűntél, én meg alig tudtam kinyögni valamit. Főleg a tanároknak…
- Jahh persze! – fintorodott el Vane – Én meg láttam, hogy mennyir jól elvagytok nélkülem! A sellő megmutatta!- mutatott a buborék falára - És képzeld inkább hiszek a két szememnek.
- Azt meg én megnézném, hogy mikor van egy sellőnek elég hatama ahhoz, hogy megmutassa a valóságot egy ilyen kis vacak falán! – vágott vissza Andy – te is pontosan tudod, hogy képeket amiket akar muathat, de a valóságot soha! Nem vagy itt hetek óta! Miattad ordítottam le tegnap Matt és Harry fejét, ezért lettek újra normálisak! Harry nem találta a helyét miattad, hozzá sem lehett szólni! És a másik… - mondta barátnője szemébe nézve – te komolyan azt hinnéd, hogy csak úgy megfeletkeznék rólad? Szerinted tudnék felhőtlenül nevetni nélküled??
- Csak képeket muattak. – motyogta a lány – És azt mondták, hogy itt senki nem árul el, és sokkal jobb így elzárva élni a világtól, mert semmi bajba nem keveredhetünk, mert nyugalom van.
- Nem tudom mivel beszélték tele a fejedet. Nem is érdekel. De én nem hagylak itt. Nem tudom, hogy miért aknak itt tartani, de ez az ócska duma, a világtól elzárt élettől!. Ha jól emlékszem pont az ők alkották a Trimágus Tusa második próbáját!
Vane nem tudott erre mit mondani. Hirtelen mintha kitisztult volna a feje, és újra levegőhöz juthatott volna.
- És ha nem hiszed, hogy nem vagy itt több hete, akkor nézd meg a karod. Látsz te rajta sebet?
- Nem. – válaszolta Vane – Ne haragudj. Nem tudom mi van velem.
- Sermmi baj. De gyere, nincsen sok időnk…. – majd hirtelen egy éles tárgy élét érezte a hátán.
- Nem mentek sehova. – hörögte a fülébe a sellő – Minden rendben drágám? – fordult mosolyogva Vane felé
- Nem nincs rendben. – mondta villogó szemmel Vane – Tudja nem igazán szeretem ha átvernek. És engedje el Andyt
- Nem lehet. A hivatlan vendégeket nem szokás nállunk csak úgy elengedni….
- Nem? Pedig én a helyüknem most elengedném.
- Mi viszont akkor sem engedjük el. – a sellő továbbra is mosolygott, de Andy érezte, hogy a szigony, mélyebbre fúródik a hátában. Hangtalanul felkiáltott. Vane összehúzta a szemét, majd a sellő messzire elrepült. Andy fellélegzett.
- Tűnjünk innen. Vegyél egy nagy levegőt felrobbantom a buborékot.
- Megállni! – kiáltotta a hátuk mögött több száz sellő.
- Rendben! – válaszota Vane és méylet léálegzett. A buborék Andy egyetlen intésére a semmivé vált. Megragadta Vane karját, és elteleportált Harryékhez. Őket éppen a többi sellő vette körül, s kardként előreszegezték a pálcáikat. Andy intett nekik. Harry Vane, Matt pedig Andy karját kapta el. A következő pillanatban már a tó partján feküdtek. Vane erősen köhögött.
- Mi tartott ennyi ideig?? – kérdezte Matt
- Hát, tudod a forgalom. – vigyorgott Andy, majd Vanehoz fordult. – Jól vagy?
- Jól… msotmár. Bár ha most tuti megfáztam.
Harry hirtelen átölelte. - Végre megvagy!
- Tiszta víz leszel – mosolygott Vane
- Mindig mondtam, hogy nem normális. – vigyorgott Matt – Ne szomorkodj a sellők miatt Harry. Majd tavasszal, amikor melegebb lesz majd a víz.
- Öööö… mi van a sellőkkel? – kérdezte zavarodottan Vane, miután Harry végre elengedte.
- Semmi, csak lógok neki egy veréssel.
Vane először Harryre pillantott (aki gyilkos pillantást vetett Mattre, aki viszont vigyorgott), majd Andyra (aki meg csak a fejét fogta), majd így szólt:
- Na jó, inkább nem akarom tudni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
