-  Marvolo? – ismételte Harry csodálkozó hangon.

- Igen– mondta mosolyogva Dumbledore. – Látom, figyelsz. 

- Az öreg férfi volt ….-?

- Voldemort nagyapja, igen, - mondta Dumbledore. – Marvolo, és a fia Morfin, valamint a lánya Merope, egy igazi régi varázslócsalád utolsó leszármazottjai voltak, akik hogy megőrizzék a tiszta vérvonalat, nemzedékeken át a saját unokatestvéreikkel házasodtak össze. Hiányzott a párkapcsolatokból az érzelem, és a szeret, és a családi vagyont is elpazarolták már több nemzedékkel azelőtt, hogy Marvolo megszületett. Mint azt láttad nem maradt rá semmi, csak a mocsok és a nyomor, társítva hatalmas arroganciával és büszkeséggel, no meg pár ereklyeként őrzött ékszer, amit még a lányánál és a fiánál is többre tartott. 

- Tehát Merope – hajolt előrre a székén Harry – szóval Merlope volt … Voldemort anyja uram?

- Így van – mondta Dumbledore, - és úgy esett, hogy vethettünk egy futó pillantást Voldemort apjára is. Kíváncsi vagyok, hogy észrevetted-e?

- A mugli akit Morfin megtámadott? A férfi a lovon? – Nagyon jó, - mondta Dubledore sugárzó mosollyal. Igen ő volt Tom Riddle, a jóképű mugli, aki a Gaunt háznál lovagolt, és akit Merope Gaunt, titkon égő szenvedéllyel szeretett.

- És házasság lett belőle? – kérdezte Harry teljes hitetlenséggel a hangjában, hisz nehezen tudott elképzelni még két olyan embert, akik kevésbé illettek volna össze, mint Merope és Tom.

- Ne felejtsd el, - mondta Dumbledore, - hogy Merope végül is egy boszorkány volt. Valószínűleg amíg az apja otthon volt, az állandó rettegés elnyomta a varázslói képességeit, mint az talán neked is feltűnt. Aminkor Marvoló és Morfin biztonságos távolságba kerültek, Azkabanba, akkor tudott felszabadulni igazán, akkor tudott kiteljesedni a varázsereje, és tudta a kezébe ragadni élete irányítását, hogy elmenekülhessen abból a rémálomból, amit tizennyolc éven át az életének nevezhetett.

- Mit gondolsz, mivel tudta rávenni Merope Tom Riddle-t arra, hogy elfelejtse a mugli barátnőjét, és őt szeresse inkább?

- Esetleg az imperius átok, - találgatott Harry - vagy szerelmi bájital.

- Nagyon jó, véleményem szerint szerelmi bájitalt használt, ez talán még némileg romantikusabb is volt, és valószínűleg nem esett nehezére, egy melegebb napon becsábítani Riddle-t egy pohár italra, mikor arra lovagolt. Mindenesetre néhány hónapon belül a hely, ahol jártunk, Little Hangleton egy óriási botránytól volt hangos. Képzelheted micsoda pletyka keletkezett belőle, mikor a gazdag földbirtokos fiú elköltözött messzire a trampli lánnyal, Meropéval.

- De a falusiak megrázkódtatása semmi volt ahhoz képest, amit Marvolo érzett, mikor visszatért az Azkabanból, és a kötelességtudó lánya helyett, aki meleg étellel várja, csak újnyi port és egy levet talált a házban, amiben Merope leírta, hogy mit tett.

- Ettől az időtől kezdve tudomásom szerint, soha többé nem említette lánya nevét, arról sem beszélt, hogy egyáltalán lett volna lánya. Ez a megrázkódtatás hozzájárulhatott a korai halálához, de az is lehet, hogy egyszerűen soha nem tanulta meg, hogy ellássa magát. Az Azkaban nagyon meggyengítette Marvolót és már nem érte meg Morfin visszatérését a házba.

- És Merope? Ő is meghalt, nem? Voldemort nem egy árvaházban nőtt fel? 

- Igen valóban. - mondta Dubbledore, - Arról, hogy mi történhetett, csak találgatni tudok, mert tények nem állnak rendelkezésemre. Azt tudjuk, hogy pár hónappal a házassága után Tom Riddle visszatért Little Hangletonba a felesége nélkül, és ott is telepedett le. Szomszédok azt pletykálták, hogy becsapták, félrevezették őt. Biztos vagyok benne, hogy valami varázslat alatt volt korábban, ami alól felszabadult, de Tom nem merte ezekkel a szavakkal előadni, mert félt, hogy bolondnak tartják. Abból, amit hajlandó volt elmondani a falusiak úgy sejtették, hogy Merope gyermeket várt, és ezért kellett összeházasodniuk.

- De Merope tényleg várandós volt tőle….

- Igen, de csak egy évvel később, hogy összeházasodtak. Tom Riddle még akkor elhagyta, mikor még csak terhes volt.

- Mi romlott el? - kérdezte Harry. - Miért nem működött tovább a szerelmi bájital?

- Hát ez újra csak találgatás, - mondta Dumbledore, - de Merope, aki őszintén szerette a férjét, már nem akarta varázslat által magánál tartani. Azt hiszem önszántából állt le a bájitallal. Talán meggyőzte magát, hogy ennyi idő elteltével a szerelme viszonzásra talált. Talán azt gondolta, hogy a baba miatt marad Riddle. Hát szegény nagyon elszámította magát akármelyik lehetőségre is gondolt. Riddle elhagyta őt, és eszébe sem jutott érdeklődni, hogy mi lett a fiával.

Miközben beszélgettek, odakint beköszöntött a tintafekete éjszaka, és az irodában égő lámpák fénye is erősebbnek tűnt az éjszakában.

- Úgy gondolom, mára ennyi elég lesz, Harry. – mondta Dumbledore egy-két pillanat elteltével.

- Rendben, uram -  mondta Harry.

Felállt a székből, de megtorpant.

- Uram, gondolja, hogy fontos megismernem Voldemort múltját?

- Úgy gondolom, hogy nagyon fontos. – mondta Dumbledore.

- És ez .. a jóslattal áll kapcsolatban?

- Tulajdonképpen minden kapcsolatban áll a jóslattal.

- Értem, - mondta Harry kissé összezavarodva, de ugyanakkor megnyugodva is.

Már indult volna, mikor visszafordult és ezt kérdezte. – Uram elmondhatom Ronnak és Hermione-nek azt amit ma öntől hallottam?

Dumbledore figyelmes pillantassál méregette őt, majd azt mondta. – Ám legyen, Weasley úr, és Granger kisasszony már bizonyította, hogy meg lehet bennük bízni. De felhívnám a figyelmed, hogy másnak ezt nem kellene megtudnia. Nem lenne szerencsés dolog, ha kitudódna, hogy mennyit tudok, vagy sejtek Voldemort titkai közül.

-Persze uram, nem mondom el senkinek csak Ronnk és Hermionénak. Jó éjt uram.

Elfordult és már majdnem az ajtónál járt, mikor az egyik csavartlábú asztalkán mindeféle finom mívű ezüst műszerek között megpillantott egy csúnya aranygyűrűt, egy nagy repedt fekete kővel a közepén.

- Uram, - mondta Harry a gyűrűt bámulva. – Ez a gyűrű…

– Igen? – kérdezte Dumbledore.

- Ön ezt viselte azon az éjszakán, mikor meglátogattuk Slughorn professzort?

- Nos, igen - ismerte el Dumbledore.

- Ez nem az a gyűrű, amit Marlovo mutogatott Ogden-nek?

Dumbledore bólintott – De ez az.

- Honnan van? Megvolt önnek már régebben?

- Nem, valójában nem régen szereztem, akkor mikor a bácsikádtól és a nénikédtől jöttem.

- Akkor sérült meg a keze is, uram?

- Igen, körülbelül akkor, Harry.

Harry tétovázott, Dumbledore pedig mosolygott.

- Uram mennyire pontosan akkorl?

- Túl késő van Harry! Majd máskor elmesélem. Jó éjszakát.

- Jó éjt uram.