Harry és Dumbledore kipuhatolták az Odú ajtaját, amit körült vett a háztartási hulladék, néhány régi Wellington csizma és pár ócska koszos üst; Harry még az álmos csirkék kotkodálását is hallotta a távoli pajtából. Dumbledore háromszor kopogtatott, és Harry hirtelen mozgást látott a konyhaablakon keresztül.
- Ki az? - kérdezte egy ideges hang, amiben Harry Mrs.Weasley hangját ismerte fel - Igazolja magát!
- Én vagyok az, Dumbledore és hoztam Harry-t is!
Kinyílt az ajtó, és ott ált az alacsony kövérkés Mrs.Weasley egy régi zöld otthonkában.
- Harry drágám! Albus, jól rám ijesztett, azt mondta reggel előtt nem nem számíthatok magukra.
- Szerencsénk volt - mondta Dumbledore áttessékelve Harry-t a küszöbön - Slughorn-t könnyebb volt meggyőzni, mint ahogy vártam. Ez persze Harry érdeme. Ah, Helló Nymphandora!
Harry körülnézett, és látta, hogy Mrs.Weasley nincs egyedül a kései óra ellenére. Egy fiata, egérszürke hajú, szív-alak arcú boszorkány ült az asztalnál, egy nagy bögrét fogva.
- Helló, Professzor - mondta - Szevasz Harry!
- Szia Tonks.
Harry végignézett rajta, fáradtnak és betegnek látszott, a mosolya is kényszeredett volt. Természetesen megjelenése árnyéka volt régi színes önmagának a rágógumi-rózsaszín haj nélkül.
- Jobb, ha most eltűnök - mondta Tonks gyorsan, felállt és köpenyét a vállára terítette. - Köszönöm a teát és a megértést Molly!
- Kérlek, ne menj el miattam - mondta Dumbledore udvariasan - Úgysem maradhatok, sürgős megbeszélni valóm van Rufus Scrimgeor-ral.
- Nem, nem, nekem is mennem kell - mondta Tonks kerülve Dumbledore pillantását – Jó éjt!
- Drágám, miért nem jössz el te is vacsorázni a hétvégén amikor Remus és Rémszem is jön?
- Nem, tényleg, Molly...mindenesetre köszönöm... Jó éjt mindenkinek!
Tonks kiviharzott Dumbledore és Harry mellett az udvarra, pár lépés múlva megfordult, és hirtelen eltűnt a lágy szellővel. Harry észrevette, hogy Mrs.Weasley aggódva nézett utána..
- Harry, a Roxfortban találkozunk! - mondta Dumbledore - Vigyázz magadra! Molly, alás szolgája!.
Meghajolt Mrs.Weasley előtt, követte Tonksot és eltűnt ugyanazon a helyen ahol Tonks is. Mrs.Weasley becsukta az ajtót, és az asztalhoz irányította Harry-t, hogy a lámpa parázsló fényében szemügyre vegye.
- Tisztára, mint Ron - sóhajtozott, mikor végigtekintett rajta - mind a ketten nőttök mint a bolondgomba. Esküszöm, Ron is több mint tíz centit nőtt, mióta utoljára vettem neki iskolai köpenyt... Éhes vagy, Harry drágám?
- Igen, éhes vagyok - mondta Harry, csak most érezve, hogy mennyire is az..
- Ülj le kis drágám, kerítek neked valamit.
Ahogy Harry leült, rögtön egy kócos szőrű, vörös macska ugrott az ölébe, és elkezdett dorombolni.
- Hermione is itt van? - kérdezte boldogan és megcirógatta Csámpás fültövét.
- Igen, tegnapelőtt érkezett - mondta Mrs.Weasley és megkopogtatott egy nagy vaslábast a varázspálcájával. A lábas odapattant a tűzhelyhez és elkezdett halkan bugyogni. - Mindenki ágyban van, mert nem számítottunk az érkezésetekre még jó pár óráig.. Tessék itt van...
És egy pálcamozdulattal Harry elé helyezte a gőzölgő hagyma levest.
- Kenyeret drágám?
- Kérek, Mrs.Weasley.
Mrs.Weasley a válla fölött rámutatott a varázspálcájával egy vekni kenyérre és a késre, mire azok átrepültek, és elegánsan landoltak az asztalon. Míg a kenyeret szeletelte a kés, Mrs.Weasley leült Harry-vel szemben.
- Sikerült meggyőznöd Horace Slughorn-t hogy elvállalja a munkát?
Harry bólintott, mert a szája tele volt a levessel, így nem tudott beszélni.
- Slughorn tanította Arthur-t és engem is- mondta Mrs.Weasley – Jó pár évig ott volt a Roxfortban, körülbelül akkor kezdett, mikor Dumbledore. Kedveled őt?
Harry szája most kenyérrel volt tele, de Harry vállat vont, és bizonytalan mozdulatot tett a fejével.
- Tudom, mit értesz ezen - bólogatott bölcsen Mrs.Weasley - Természetesen tud bájos is lenni, de Arthur sosem kedvelte igazán. A Minisztérium tele van Slughorn régi kedvenceivel, ő mindig is tudta, hogy kivel kell jóban lenni, de soha nem volt elég ideje Arthurra... Slughorn úgy gondolta, Arthur nem elég magasröptű. Nos, mint látod, még Slughorn is követ el hibákat. Nem tudom, Ron leírta-e a leveleiben... igaz, csak nemrég történt... Arthur-t előléptették!
Nem is lehetett volna világosabb, hogy Mrs. Weasley már alig tudta magában tartani ezt a hírt. Harry lenyelt egy nagy kortyot a forró levesből, ami szinte égette a torkát.
- Hisz ez nagyszerű! - mondta elakadó lélegzettel.
- Aranyos vagy - mondta Mrs.Wasley, mert azt hitte, hogy Harry szeme a meghatódottságtól lábadt könnybe- Rufus Scrimgeour rengeteg új irodát nyitott, és Arthur most a " Hamis Védekező Varázslatok és Objektumok Felkutatása és Elkobozása " osztály vezetője.  Elég komoly állás, tíz ember dolgozik neki most.
- És most mit dolgozik pontosan?
- Nos, mint láthattad, elég nagy a pánik Tudodki visszatérése miatt és furcsa dolgok kezdtek feltűnni a Halálfalók és Tudodki ügyében. Bizonyára el tudod képzelni milyenek ezek a hamisítványok... Védekező mérgek, melyek tulajdonképpen nem mások, mint húsleves megbolondítva bubógumó gennyel, vagy leírás védekező rontásról, amitől végeredményben leesik a füled... Az elkövetők olyan emberek, mint Mundungus, akiknek egy becsületes munkanapjuk sem volt soha, ingyenélők, akik kihasználják a pánikot, és ez nagyon tisztességtelen dolog. Az egyik nap Arthur lefoglalt egy doboznyi megátkozott Gyanuszkópot, bizonyára Halálfalók műve.
- Mint látod, ez egy komoly munka, mondtam is neki, butaság megbűvölt autógyertyákat és kenyérpirítókat, meg ilyesmi Mugli szemetet hiányolnia.
- Mr.Weasley most is dolgozik? - kérdezte Harry.
- Igen. Egy kicsit későn jön majd haza valóban... Azt mondta körülbelül éjfél felé itthon lesz...
Ránézett a hatalmas órára, ami az asztal mögött egy halom dolgon volt rajta. Harry ismerte ezt az órát, kilenc mutatója volt, és mindegyikbe bele volt vésve egy családtag neve, általában a nappaliban szokott lenni, a mostani helye azt mutatta, hogy Mrs.Weasley mindenhová magával hurcolja a lakásban. Minden egyes mutató most a " halálos veszély" felirat felé mutatott.
- Ez azóta van úgy - mondta Mrs.Weasley nem túl meggyőző hangon - mióta Tudodki visszatért. Feltételezem most mindenki halálos veszélyben van... Nem hinném, hogy csak a mi családunk... de én nem ismerek senkit, akinek hasonló órája lenne, szóval nem tudom ellenőrizni. Oh!
Rövid felkiáltással rámutatott az órára. Mr. Weasley mutatója az "utazik" feliratra ugrott.
- Mindjárt megjön!
És valóban: a hátsó ajtón kopogtattak. Mrs. Weasley felugrott, és az ajtóhoz sietett; egyik kezét a kilincsre tette, az arcát pedig hozzányomta az ajtólaphoz, és úgy kérdezte:
- Arthur, te vagy az?
- Igen - hallatszott Mr. Weasley fáradt hangja - De akkor is ezt mondanám, ha egy Halálfaló volnék! Kérdezd meg a kérdést!
- Oh, istenemre...
-Molly!
-Rendbe,rendben... Mi a legnagyobb vágyálmod?
- Megtudni, hogy mitől maradnak fent a repülők a levegőben.
Mrs. Weasley biccentett, és elfordította az ajtógombot, de úgy látszott, Mr. Weasley szorosan fogja a külső kilincset, mert nem nyílt ki az ajtó.
- Molly! Nekem is meg kell kérdeznem a kérdésemet!
- Arthur, ez csak butaság...
- Hogy szereted ha szólítalak, ha csak kettesben vagyunk?
Még a halvány világítás ellenére is látta Harry, hogy  Mrs. Weasley elpirult, így megpróbált a szürcsöléssel és kanalazással akkora zajt csapni, amekkorát csak tudott.
- Mollybolli - suttogta megszégyenülten Mrs. Weasley az ajtó repedésénél.
- Remek - mondta Mr. Weasley - akkor most már beengedhetsz.
Mrs. Weasley kinyitotta az ajtót, és felfedte férjét, egy sovány, kopaszodó, vörös hajú varázslót, aki szarukeretes szemüveget és hosszú, koszos utazó talárt viselt.
- Nem értem, miért kell ezt minden egyes alkalommal eljátszanunk - mondta Mrs. Weasley még mindig pirulva, mikor segített a férjének levenni a kabátját - Úgy értem, egy Halálfaló biztosan kikényszerítené belőled a válaszokat, mielőtt a te személyednek adná ki magát!
- Tudom drágám, de ez a Minisztérium ötlete, és nekem követnem kell a példát. Olyan jó illat van... hagyma leves?
Mr. Weasley reményteljesen odafordult az asztalhoz.
- Harry! Nem gondoltuk hogy megjössz reggel előtt!
Kezet fogtak, és Mr. Weasley leült Harry mellé, míg felesége neki is szedett egy tányér levest.
- Köszönöm Molly! Nehéz éjszakám volt. Néhány idióta elkezdett Metemorf-medálokat árusítani. Csak csatold a nyakad köré, és képes leszel bármilyen alakot felvenni... Száz, meg ezer medál, mind tíz galleonért!
- És igazából mi történik, ha felveszel egyet?
- Általában csak kellemetlen narancssárga színu leszel, de pár embernek csápjaik nöttek tole. Mintha a Szent Mungónak nem lenne ennélkül is elég dolga!
- Ez olyannak hangzik, mintha Fre és George viccesnek találná - hezitált Mrs.Weasley - Biztos vagy benne...?
- Természetessen az vagyok! - mondta Mr.Weasley - A fiúk nem tennének ilyet ilyenkor, mikor az emberek védelem után sóvárognak.
- Szóval ezért voltál bent sokáig? A Metamorf -Medálok miatt?
- Nem, hanem kaptunk egy fülest, egy csúnya rontásról, ami az terjedt
Elefánt Kastélyban, de szerencsére a Mágikus Törvények Betartatása osztály már elöttünk járt ott...
Harry elfolytott egy ásítást a kezével.
- Ágyba - mondta Mr.Weasley ellentmondást nem turoen - Fred és George szobája csak rád vár, érezd magad benne otthon.
- Miért? Hol vannak most?
- Oh, az Abbszol Úton van egy kis lakásuk, ott alszanak mert nagyon elfoglaltak a Weasley Varázsvicc Válalattal. Elösször nem helyeseltem, de úgy tunik, van egy kis érzékk az üzlethez. Mennyél csak kis drágám, a böröndjeid már ott vannak.
-Jóéjt Mr.Weasley! - mondta Harry betolva a széket az asztal mellé. Csámpás könnyedén kiugrott az ölébol és kisettentkedett a szobából.
-Jóéjt Harry! - mondta Mr.Weasley.
Harry látta, hogy Mrs.Weasley újabb pillantást vet az órára, ami most a szenyes-tartóban volt. Mindegyik mutató újra a "halálos veszély" -en állt. Fred és George szobálya a másofdik felyezeten volt. Mrs.Weasley rámutatott a pálcájával a lámpára ami az ágytáblán volt, és elárasztotta a szobát a kellemes arany izzás.Bár egy nagy váza teli virággal az asztalra volt rakva, illata mésem fedte el apuskapor jellegzetes szagát. A szoba nagy részét a jelöletlen, pecsételt kartondobozok töltötték ki, amelyek melett ott volt Harry iskolai ládája. A szoba úgy nézett ki mint egy ideiglenes árúraktár. Hedvig boldogan ráhuhogott Harry-re a ruhásszekrény tetején lévo kalickából, aztán kireppent az ablakon keresztül, Harry tudta, hogy láthassa ot, csak azután ment vadászni. Harry jó éjszakát kívánt Mrs. Weasleynek, felvette a pizsomáját, és lefeküdt az egyik ágyba. Halami nyomta a fejét, volt valami kemény a párnahuzatban. Benyúlt és elkezdett tapogatózni, és kihúzott egy lila és narancsárga cukorkát, amiben felismerte a Hányó-Rágó-t. Elmosolyodott, félretette a cukorkát, és szinte azonnal áléomba zuhant.
Másodpercekkel késöbb vagy csak Harry-nek tünt úgy, az ajtó becsapódott egy tüzérségi ágyú hjangjával. Karótnyelve ült fel, halotta, szétnyíló függönyök zizegését maga mögött: a ragogó napsütés szinte megvakította. Leárnyékolta szemeit és reménytelien elkezdett tapogatózni szemüvege után.
- Mitörténikitt?
- Mi nem tudtuk, hogy már itt vagy! - mondta egy izgatott hang és kapott egy fájdalmat a fején hozzá.
- Ron, ne ütsd meg! - mondta egy lány hangja szemrehányóan.
Harry kezei megtalálták végre szemüvegét, gyorsan felvette, de ez sem segitett a hirtelen fényesség ellen. Egy hosszú átható árnyék remegett elötte egy másodpercig, pislogott párat, és befókuszálta Ron Weasley-t, aki rávigyorgott.
- Minden rendben?
- Soha jobban - mondta Harry a fejét dörzsölgetve és visszazuhant a párnákra - és te?
- Egész jól - mondta Ron, odahúzva egy kartondobozt, és leült rá - Mikor jöttél meg? Anyu csak most mondta.
- Úgy éjjel egykor.
- És a muglik? Jól bántak veled?
- Csak ahogy szoktak - mondta Harry, ahogy Hermione vizsgálta az ágy végébol - nem sokat beszéltek hozzám, de én jobban szeretem ezt, mint a folytonos viaskodást. Hermione, te hogy vagy?
- Oh,remekül - mondta Hermióne Harry-t pásztázva amiben volt valami bosszantó. Tudta hogy mi van az egész mögött, és most nem akart Sirius haláláról vagy hasonló zavarbaejto témáról beszélni most, ezért megkérdezte:
- Mennyi az ido? Lekéstem a reggelit?
- Ne agódj emiatt, Anyu félretett neked egy tállal; kikalkulálta, hogy te alultáplált vagy - forgatta a szemeit Ron - Szóval, mi folyik itt?
- Semmi több. Én nem maradhattam a nagynénéméknél tovább.
- Bökd már ki! - mondta Ron - Dumbledore-val jöttetek.
- Egyáltalán nem volt izgalmas. Csak azt akarta, hogy segítsek neki meggyozni egy öreg tanárt, hogy jöjjön vissza a nyugdíjból. A neve Horace Slughorn.
- Oh - mondta csalódottan Ron - Tudtok, hogy...
Hermione felvillantott egy figyelmeztető pillantást Ron felé, és Ron taktikát váltott a lehető leggyorsabban.
- ...tudtuk, hogy valami hasonló lesz.
- Tudtátok - kérdezte Harry szórakozottan.
-Igen, igen, most, hogy Umbridge elment, nyilvánvalóan szükséges egy úgy Sötét Varázslatok Kivédése tanár, nem? Szóval, milyennek tünik?
- Kicsit olyan mint egy vén rozmár, és régen a Mardekár házvezeto tanára volt - mondta Harry - Valami baj van Hermione?
Úgy nézett Harry-re, mintha egy különös rohamtól tartana, amely bármelyik pillanatban elotörhet. Gyorsan átrendezte vonásait egy nem túl meggyőző mosolyjá.
- Nem, természetesen semmi! Nos, Slunghorn jó tanárnak tünik?
-Nem tom' - mondta Harry - rosszabb nem lehet, mint Umbridge, nem igaz?
-Én tudok valakit, aki rosszabb mint Umbridge - mondta egy hang a folyosóról, Ron kishúga becsoszogott a szobába, ingerlékenynek tűnt. - Szia Harry!

(innentől ford.: Marcsi és Gyuri)

- Mi van veled? – kérdezte Ron.

- Ő! – felelte Ginny, levetette magát Harry ágyára. – Az őrületbe kerget.

- Mit csinált most? – kérdezte Hermione részvéttel.

- Az, ahogy beszél velem! Mintha három éves lennék.

- Tudom – mondta Hermione hangját lehalkítva. – Eszméletlenül öntelt.

Harry meglepődött, hogy Hermione ilyen hangon beszél Mrs. Weasley-ről és nem okolta Ront, mikor az ingerülten megszólalt: - Nem tudnátok őt békén hagyni még 5 másodpercre se?

- Persze, védjed csak te is! – csattant fel Ginny. – Mindannyian tudjuk, hogy ne tudsz betelni vele.

Ez is nagyon furcsa megjegyzésnek tűnt Ron édesanyjáról. Kezdte ógy érezni, hogy nincs teljesen képben. Harry azt kérdezte: - Kiről is…?

De mielőtt be tudta fejezni, már meg is kapta a választ. A hálószoba ajtaja hirtelen kivágódott, és Harry reflexszerűen magára rántotta az ágytakarót, olyan erővel, hogy Hermione és Ginny a földre huppantak.

Egy fiatal nő állt az ajtóban, egy olyannyira lélegzetelállítóan szép nő, hogy a szobát teljesen levegőtlennek érezte tőle. Magas volt és légies hosszú szőke hajával, és úgy tűnt, mintha egy ezüstös csillogást sugározna magából. Hogy tökéletes és teljes legyen a kép, egy jól megpakolt reggeliző tálcát tartott a kezében.

- ’Erry – mondta torokhangon – Oan ’égen nem láttalak!

Ahogy átsuhant a küszöbön, Mrs. Weasley bukkant fel mögötte mogorva ábrázattal.

- Nem kellett volna felhoznod a tálcát, épp ide indultam volna vele.

- Igaszán semmiséh – mondta Fleur Delacour, letéve a tálcát Harry ölébe, és odahajolt hozzá, két oldalról megpuszilta. Harry arca égett, ahol a lány ajkai hozzáértek. – Alig váhtam, hogy láthassam. Emlékszik a Gabrielle kishúgomha? Folyamatosan ’Erry Potteh-ől beszél. Öhülni fog, ha újha találkoszhat vele.

- Csak nem itt van ő is? – krákogott Harry.

- Nem, nem, kis butus! – felelte csilingelő kacajjal. – Úgy éhtem, jövö nyáhon, mikor mi….de hát te nem is tudsz róla?

Hatalmas kék szemei elkerekedtek, ahogy szemrehányóan Mrs. Weasley-re nézett, aki azt felelte:

- Még nem volt időnk elmondani neki.

Fleur Újból Harry felé fordult, ezüstösen csillogó haja a lendülettől a levegőben úszott, és Mrs. Weasley arcába csapódott.

- Bill és én össze fogunk hászasodni.

- Ohh – mondta Harry meglepődve. És kénytelen volt észrevenni, hogy Hermione, Ginny és Mrs. Weasley szándékosan kerülik egymás tekintetét. – Wow! Izé… gratulálok!

Fleur ismét odahajolt hozzá és megpuszilta.

- Bill most nadzson elfoglalt, keményen dolgoszik. Én részmunkaidőben dolgoszok a Gringottnál, hodzs dzsakoholjam asz angolt, szóval idehoszott páh napha, hodzs jobban megismehjem a családját. Nadzson megöhültem neki, mikoh ’allottam, hodzs jössz. Nem lehet túl sok elfoglaltságot tahálni itt, kivéve ’a szeheted a főszést vagy a tyúkokat. Nos, jó étvádzsat, ’Erry!

Megfordult, és elegánsan kisuhant a szobából, az ajtót halkan becsukva maga mögött.

Mrs. Weasley kiadott egy furcsa hangot magából, ami ilyesmit: Khrarg.

- Anya gyűlöli őt. – jegyezte meg halkan Ginny.

- Nem gyűlölöm! – súgta zsémbesen Mrs. Weasley. – Csak úgy gondolom, hogy egy kicsit elkapkodták az eljegyzést, ennyi.

- Egy éve ismerik egymást. – mondta furcsán tántorgó Ron, miközben a csukott ajtót bámulta.

- Ez nem valami hosszú idő. Természetesen tudom, miért történt így. Ez a bizonytalanság, hogy Tudodki visszajött. Az emberek azt hiszik, nem érik meg a holnapot, ezért elkapkodnak minden fontos döntést, amit máskor hosszú ideig fontolgatnának. Ugyanez történt, mikor utoljára hatalmon volt. Mindenfelől elkapkodott házasságokról lehetett hallani…

- Beleértve téged és apát… - feleselt Ginny.

- Igen, nos apád meg én egymásnak lettünk teremtve, miért vártunk volna? – felelte Mrs. Weasley. – Ezzel szemben itt van Bill és Fleur… nos… mi a közös bennük? Bill keményen dolgozik, hétköznapi ember, ellenben ő…

- Egy tehén – mondta bólogatva Ginny.- De Bill sem igazán hétköznapi ember. Inkább lázadó típus, nem? Szereti a kalandot, a kockázatot, a bűbájt… Azt hiszem ezért van Nyálaskával.

- Ginny, hagyd ezt abba! – szólt rá mrs. Weasley élesen. Harry és Hermione együtt nevettek. – Nos, jobb, ha megyek… Edd meg a rántottát Harry, mielőtt kihűl. – És gondterhelten elhagyta a szobát. Ron még mindig úgy nézett ki, mintha pityókás lenne, a fejét úgy rázta, mint a kutya, mikor víz ment a fülébe.

- Nem lehet megszokni, hogy egy házban az emberrel? – kérdezte Harry.

- Hát, de igen – felett Ron. – De ha váratlanul az utadba kerül, mint most…

- Ez szánalmas! – mondta Hermione idegesen, nagy léptekkel keresztülrobogott a szobán, és a falnál karba tett kézzel Ron felé fordult

- Nem akarnád, hogy itt legyen örökre? – kérdezte Ginny Rontól hitetlenkedve. Amikor Ron csak váálat vont, így folytatta: - Biztos lehetsz benne, ha anyán múli, akkor nem lesz belőle semmi. Bármibe lefogadom.

- És hogy fogja tudni ezt megoldani? – kérdezte Harry.

- Állandóan hivogatja ide Tonksot vacsorára, azt hiszem abban reménykedik, Bill inkább őt választja. Remlkem így lesz, szívesebben látnám őt a családban.

- Igen, ahogy azt te elképzeled! – gúnyolódott Ron. – Figyelj! Épeszű ember nem választaná Tonksot, ha Fleur is ott van. Úgy értem Tonk jól néz ki, ha nem csinálja a hülyeségeit az orrával meg a hajával, de …

- Sokkal jobban néz ki, mint Nyálaska! – vágott közbe Ginny.

- És sokkal okosabb is. Tonk Auror. – szólalt meg a sarokban Hermione.

- Fleur sem igazán hülye, elég eszes volt ahhoz, hogy részt vegyen a Trimágus Tusán. – mondta Harry.

- Na már te is…? – sóhajtott fel Hermione keserűen.

- Szerintem te szereted, ahogy azt duruzsolja neked „Erry”, ugye? – gónyolódott Ginny.

- Nem, - mondta Harry azt kívánva bárcsak ne szólalt volna meg. – Én csak azt akartam mondtani, hogy Nyálaska… úgy értem Fleur…

- Én inkább Tonksot szeretném a családban! – jelentette ki határozottan Ginny. – Ő legalább vicces.

- Ő sem igazán vicces mostanában – mondta Ron. – Az utóbbi időben bármikor láttam, inkább Hisztis Myrtle-re emlékeztetett.

- Ez nem volt szép tőled – szidta le Hermione. – Még mindig nem tette magát túl a történteken… úgy értem ő az unokatestvére volt!

Harry szíve összeszorult. Hát elérkeztek Siriushoz. Felvette a villát, és elkezdte a rántottát belapátolni a szájába. Remélte, hogy így elkerölheti, hogy barátai bevonják a beszélgetés ezen részébe.

- Tonks alig ismerte Siriust – mondta Ron. – Sirius Tonks kiskorától kezdve az Azkabanban volt, és azelőtt meg nemigen találkoztak a családjaik.

- Az nem jelent semmit – vitatkozott vele Hermione. Azt hiszi az ő hibája, hogy meghalt!

- Ez meg hogy jutott eszébe? – kérdezte Harry mégis belefolyva a társalgásba.

- Hát… ő harcolt Bellatrix Lestrange-el, igaz?Azt hiszem úgy gondolja, ha elintézi Bellatrix-et, akkor az nem tudta volna megölni Siriust.

- Ez hülyeség – mondta Ron.

- Bűntudata van, hogy miért nem ő halt meg helyette – szólt Hermione. – Lupin megpróbált beszélni vele, de még mindig nagyon lehangolt Tulajdonképpen gondjai vannak a metamorf mágiával is.

- Mi…?

- Nem tudja úgy változtatni a külsejét, ahogy régen. – magyarázta Hermione. Azt hiszem, a képességét a sokk gyengítheti, vagy valami ilyesmi.

- Nem hittem volna, hogy ilyen történhet. – döbbent meg Harry.

- Én sem – értett egyet Hermione. – de azt hiszem, ha valaki nagyon levert…

Az ajtó kinyílt és Mrs. Weasley dugta be a fejét. – Ginny, - suttogta – gyere le segíteni az ebédhez!

- De hát most beszélgetünk! – háborodott fel.

- Most! – mondta, majd eltűnt.

- Csak azért akarja, hogy ott legyek, hogy ne kelljen egyedül lennie Nyálaskával! – zsörtölődött Ginny. Vörös haját hátravetette, nagyon jól utánozva Fleur-t, elegánsan végiglépdelt a szobán, karjaival úgy hadonászott, mint egy balett táncos.

- Ti is jobban tennétek, ha lejönnétek. – mondta, mikor elment.

Harry kihasználta az időleges csendet és bekapott még pár falatot. Hermione meredten bámulta Fred és George dobozait, bár néha odasandított Harry-re. Ron, aki most Harry pirítósát tömte a szájába, még mindig az ajtó felé bambult.

- Mi ez? – kérdezte Hermione végül, a kezében egy teleszkópra hasonlító tárgyat tartott.

- Nem tom’ – felelt Ron. – de ha Fred És George itt hagyta, akkor valószínűleg még nem elég jó a boltjukba, szóval vigyázz vele.

- Anyukád mesélte, hogy jól megy az üzlet. – mondta Harry. – Azt is mondta, hogy jó érzékük van az üzlethez.

- Az nem kifejezés  – büszkélkedett Ron. – Csak úgy kaszálják a pénzt. Alig várom, hogy meglátogassuk őket. Nem voltam az Abszol úton még, mert anya és apa szerint csak velük mehetünk, az biztonságosabb. Apa viszont rengeteget dolgozik.

- És mi van Percy-vel? – érdeklődött Harry a harmadik legidősebb Weasley testvér iránt, aki az utóbbi időben teljesen megszakította a kapcsolatot a családjával. – Beszélnek már egymással?

- Nem. – felelte Ron.

-De hát tudja, hogy édesapátoknak igaza volt Voldemorttal kapcsolatban…

- Dumbledore szerint sokkal nehezebb valakinek megbocsátani azt, ha igaza volt, mint ha tévedett. – szólt közbe Hermione. – Hallottam, amikor ezt mondta édesanyádnak, Ron.

- Dumbledore néha nagyon furcsákat tud mondani – jegyezte meg Ron.

- Különórákat fog adni nekem az idén – vetette fel Harry közönyös hangon.

Ron félrenyelte a pirítóst, Hermione zihált.

- Ezt szépen titokban tartottad eddig – mondta Ron.

- Csak most jutott eszembe – felelte Harry őszintén. Tegnap este mondta.

- Nem semmi… Különórák Dumbledore-ral. – ámult el Ron. – Vajon miért…?

Elhalt a hangja. Harry látta, amint Hermione-vel összenéznek. Letette a villát és a kést, ahhoz képest, hogy csak az ágyon ült, szíve őrült iramban vert. Dumbledore azt mondta, meg kell tennie… Miért ne most? Szemét a villára szegezve, ami a napfény csillogását az ölébe irányította, majd így szólt: - Nem tudom pontosan, hogy miért ad majd nekem különórákat, de azt hiszem, hogy kapcsolatban van a jóslattal.

Ron és Hermione hallgattak. Harry-nek az volt a benyomása, hogy mindketten megfagytak. Harry, még mindig a villájához beszélve folytatta: - Tudjátok, amit a Minisztériumból próbáltak ellopni.

- De hát senki nem tudja, miről szólt. – szólt közbe gyorsan Hermione. – Megsemmisült.

- De a jóslat szerint… - kezdte Ron, de Hermione rászólt. – Shh!

- Én tudom mi állt a jóslatban. – mondta Harry most már egyenesen a szemükbe nézve. Hermione riadtnak, Ron meghökkentnek látszott. – Nem az volt az egyetlen jóslat, ami az üveggömbbel összetört. Hallottam a teljes jóslatot Dumbledore irodájában. Ő volt az, akinek a jóslat készült, így el tudta nekem mondani. Nos úgy hangzik – kezdte Harry mély lélegzettel – nagyon úgy néz ki, hogy én vagyok az egyetlen ember, akinek le kell számolnia Voldemorttal. Vagy legalábbis azt biztosan elmondta, hogy nem élhet az egyik, amíg él a másik.

Egy percig mindhárman csendben meredtek egymásra. Aztán egy hangos dörrenés hallatszott, és Hermione eltűnt egy fekete füstfelhő mögött.

- Hermione! – kiáltott fel Harry és Ron, miközben a tálca nagy csörömpöléssel leesett a földre.

Hermione köhögve felbukkant a füstfelhőből, szorongatva a teleszkópot, egyik szeme körül egy pompásra sikeredett lilás-fekete monoklival.

- Csak megnyomtam… erre bevágott egyet! – zihálta.

És ennek bizonyosságául láthatóvá vált egy hosszú rugón kiálló parányi ököl a teleszkóp végén.

- Ne aggódj – mondta Ron, miközben próbálta visszafojtani nevetését. – Anya majd helyrehozza, nagyon ért az ilyen apró sérülések orvoslásához.

- Rendben, akkor ez most nem érdekes,- mondta Hermione sietősen. – Harry, oh Harry…

Újra leült az ágy szélére.

- Ezen tűnődtünk, mikor visszatértünk a Minisztériumból… Nyilvánvaló, hogy nem akartunk ezzel zaklatni téged, de abból, amit Lucius Malfoy mondott a jóslatról, rólad, és Voldemortról, nos… gondoltuk, hogy valami ilyesmi lehet… oh, Harry… - nézett rá. – Félsz?

- Nem annyira, – válaszolt őszintén Harry, – mint korábban. Mikor először hallottam, megrémültem… de most, azt hiszem valahol mindig is tudtam, hogy a végén szembe kell néznem vele…

- Amikor hallottuk, hogy Dumbledore személyesen megy érted, gondoltuk, hogy fog valamit mondani, vagy mutatni, ami a jóslattal kapcsolatos. – mondta Ron buzgón. – És valahol igazunk volt, nem? Nem tartana neked különórákat, ha úgy gondolná, hogy neked már úgyis mindegy, nem vesztegetné az idejét… bízik benned, hogy van esélyed…

- Ez igaz. – helyeselt Hermione. – Vajon mit fog tanítani neked, Harry?  Talán magas szintű védekező mágiát, nagy erejű hárító átkokat… ellenrontást…

Harry nem figyelt rá. Kellemes melegség áradt el testén, aminek semmi köze nem volt a besütő nap fényéhez. Mellkasán lévő szorongás mintha feloldódott volna. Tudta, hogy Ron és Hermione sokkal jobban megrémültek, mint ahogy éreztették, de maga tény, hogy még mindig mellette voltak, és nyugtatgatták, nem pedig elfordultak tőle, mintha fertőző vagy veszélyes lenne, többet ért minden szónál.

- … kitérő bűbájokat, nagy általánosságban. – fejezte be a lány. – Nos, te legalább tudod, hogy egy órád biztosan lesz az elkövetkezendő évben, és ez már több mint Ron-nak és nekem. Vajon mikor jönnek már meg az RBF eredményeink.

- Már nem lehet olyan messze, eltelt egy egész hónap. – mondta Ron.

- Várjatok csak – szólalt meg Harry, ahogy eszébe jutott a tegnap esti beszélgetés újabb részlete. – Mintha Dumbledore azt mondta volna, hogy az RBF vizsgák eredményeinek ma kellene megérkeznie.

- Ma? – sikított fel Hermione. – Ma? De hát te nem is… Ó Istenem… mondanod kellett volna…

Felpattant az ágyról.

- Megyek megnézem, jött-e már bagoly…

De amikor Harry tíz perccel később, felöltözve, kezében az üres tálcával leérkezett a földszintre, Hermione nagyon izgatottan ült a konyhaasztalnál, miközben Mrs. Weasley megpróbálta a fél-pandára emlékezető külsejét a régivé alakítani.

- Egyszerűen nem akar felszívódni, - mondta Mrs. Weasley idegesen, kezében pálcájával Hermione fölé hajolva. Az asztalon a Segítőtárs gyógyítóknak című könyv egy példánya feküdt, ami a Zúzódások, vágások és horzsolások fejezetnél volt kinyitva. – Ez eddig mindig működött, egyszerűen nem értem!

- Ez biztos Fred és George egyik vicces találmánya… bebiztosítani, hogy ne jöjjön le… - szólt Ginny.

- Le kell, hogy jöjjön! – nyikorogta Hermione – Nem mászkálhatok ilyen ábrázattal örökké!

- Nem fogsz, drágám, megtaláljuk az ellenszerét, ne aggódj! – mondta nyugtatóan Mrs. Weasley.

- Bill mondta, ’ogy Fred és George nadzson théfásak – mosolygott Fleur békésen.

- Igen, alig kapok levegőt a röhögéstől, - csattant fel Hermione. Felugrott a székről, és kezét tördelve elkezdett fel alá járkálni a konyhában.

- Mrs. Weasly, biztos…egészen biztos abban, hogy nem érkezett bagoly ma reggel?

- Igen drágám, észrevettem volna. – mondta türelmesen Mrs. Weasley. – Alig múlt kilenc óra, még rengeteg idő van hátra a napból…

- Tudom, hogy megbuktam ősi rónák tanulmányozásából – motyogott Hermione lázasan. – Egy súlyos hibát biztosan elkövettem a fordításban. És a sötét varázslatok kivédése gyakorlati rész egyáltalán nem sikerült jól. Akkor még úgy gondoltam, hogy az átváltoztatástan jól ment, de utólag belegondolva…

- Hermione, befognád? Nem te vagy az egyetlen, aki ideges! – vakkantott Ron. – És amikor majd megkapod a tizenegy Kiváló RBF-et…

- Ne, ne, ne! . mondta Hermione hisztérikusan rázva kezeit. – Tudom, hogy mindenből megbuktam!

- Mi lesz, ha megbuktunk? – kérdezte Harry maga elé meredve, de újra csak Hermione válaszolt.

- Megvitathatjuk a lehetőségeinket a ház vezető tanárunkkal, megkérdeztem McGalagony Professzort az év végén.

Harry gyomra felkavarodott. Azt kívánta, bárcsak ne evett volna annyi reggelit.

- A Beauxbatons-ban – mondta Fleur önelégülten, - másképp voltak a dolgok. Aszt ’iszem asz jobb volt. Mi ’at év után vizsgasztunk, nem öt és…

Hermione sikolya elnyomta Fleur további szavait. Hermione az ablak felé mutatott. A három apró fekete pontot tisztán ki lehetett venni a kék égen, amik egyre nagyobbak lettek

- Ezek határozottan baglyok. – nyögött fel Ron rekedt hangon, amint Hermione mellé ugrott az ablakhoz.

- És hárman vannak – sietett melléjük Harry.

- Mindhármunknak egy-egy – súgta Hermione rémülten. – Jajj ne.. jajj ne… jajj ne….

Megmarkolta Harry és Ron könyökét.

A baglyok egyenesen az Odú felé tartottak, három, szép, homokszínű bagoly, és ahogy egyre közelebb kerültek, nyilvánvalóvá vált, hogy mindhárom egy-egy nagy, sárga borítékot cipelt.

- Jajj ne! – sikított fel Hermione.

Mrs. Weasley közéjük furakodott és kinyitotta az ablakot. Egy, kettő, három bagoly repült be a konyhába, és rendezett sort alkotva leszálltak az asztalra. Mindhárom felemelte jobb lábát.

Harry előrelépett. A neki címzett levél a középső bagoly lábához volt erősítve. Ügyefogyottan kiszabadította a küldeményt. Balra tőle Ron próbálta levenni a sajátját, jobbra pedig Hermione keze annyira remegett, hogy szegény bagoly rázkódott tőle.

A konyhában senki nem szólalt meg. Végül Harry-nek sikerült levenni a borítékot, gyorsan felnyitotta, és kihajtotta a benne lévő pergament.

Vizsgaeredmények - Rendes Bűbáj Fokozat

Sikeres vizsga osztályzatai:

Kiváló (K)

Várakozáson Felüli (V)

Elfogadható (E)

Sikertelen vizsga osztályzatai:

Hitvány (H)