Sok mérfölddel arrébb, a Miniszterelnök ablaka alatt gomolygó nyirkos köd továbbterjeszkedett a koszos folyó felé, ami az elburjánzott bokrok között kanyargott. Egy elhagyatott fonoda hatalmas kéménye, a sötét homályba burkolózva ágaskodott fenyegetően. Semmi zaj nem hallatszott eltekintve attól a suhogástól ami a fekete víznél hallatszott és semmi életjel, eltekintve egy vékony rókától aki lesettenkedett a földhányások mellett hogy kiszagoljon néhány rántott hal és sült krumpli csomagolópapírt a magas fű között.
De ekkor egy bágyadt pukkanással egy vékony, csuklyás alak tűnt fel a folyó partján. A róka megdermedt, körültekintett, s a szeme megállapodott az új jelenségen. Az alak úgy tünt, pár pillanatig tájékozódik, aztán könnyű gyors léptekkel elindult a köpenye suhogott a fűben.
Egy második, ezúttal hangos pukkanás hallatszott, s egy új, csuklyás alak jelent meg.
- Várj!
Az éles hang megijesztette a rókát, lelapulva egyenlővé vált az aljnövényzettel. Felszökkent rejtekhelyéről, a töltés tetejére. Egy zöld villanás, egy csaholás, és a róka visszahullott a talajra, holttan.  A második alak a lábával megfordította az állatot.
- Csak egy róka - szólt a nő hűvösen a csuklyája alól.
- Én azt hittem hogy egy auror - Cissy várj!
De társa, aki egy pillanatra megállt és visszanézett a fényvillanásra, már felmászott arra a töltésre, ahonnan a róka éppen leesett.
- Cissy-Narcissa! hallgass meg engem-
A második nő karjánál fogva megragadta társát, de az elrántotta.
- Menj vissza, Bella!
- Meg kell hogy hallgass!

- Már meghallgattalak. Meghoztam a döntésemet. Hagyj békén!
A Narcissának nevezett nő elérte a töltés tetejét, ahol egy öreg vaskerítés elválasztotta a folyót a köves úttól.
- Itt lakik? - Kérdezte Bella lekicsinylően - Itt? Ebben a mugli trágyadombban? Mi vagyunk az elsők a mi fajtánkból, akik betették a lábukat-
De Narcissa nem figyelt; átcsúszott a rozsdás lécek között, és már az úton lépkedett sietve.
- Cissy, várj!
Bella utánaszaladt, a köpönyege lobogott mögötte, és meglátta Narcissát, aki épp beszökkent a házak között lévő sikátorba, ami szinte ugyanúgy nézett ki, mint az előző út. Néhány utcai lámpa törött volt; a két no lámpadarabok között futott a nagy sötétségben.
Az üldöző utolérte az áldozatát , és a következő kanyarban megragadta a karját, és maga felé fordította, hogy a szemébe nézhessen.
- Cissy, nem teheted ezt, nem bízhatsz meg benne… -
- A Sötét Nagyúr megbízik benne, nem??
- A Sötét Nagyúr.. azt hiszem... téved - zihálta Bella, a szemei megcsillantak a kámzsája alatt, miközben körülnézett, hogy tényleg egyedül vannak-e - Mindenesetre, azt az utasítást kaptuk, nem beszéljünk a tervről senkinek. Ez árulás a Sötét Nagyúrral szemben-
- Tűnj el, Bella! - vicsorogta Narcissa, és előhúzott egy pálcát a köpönyegéből, vészjóslóan a másik arca felé fordítva. Bella gúnyosan felnevetett.
- Cissy, a tulajdon testvéredet? Nem tennéd-
- Már nincs olyan, amit nem tennék meg! - suttogta hisztérikus hangon Narcissa, leengedte a pálcáját, mint egy kést, de hirtelen új fény villant. Bella elengedte testvére karját, mintha megégette volna.
- Narcissa!

De Narcissa rohant előre. Kezét dörzsölve újra követni kezdte, megtartva a távolságot, miközben egy mélyebb területre jutottak, ahol téglaházak mintha egy labirintust alkottak volna. Végre, Narcissa megérkezett egy Spinner's End nevű útra, mely fölé a fonoda kéménye tornyosult, mint egy hatalmas, intő ujj. Léptei visszhangzottak a macskaköveken amikor áthaladt a bedeszkázott és betört ablakok sokasága mellett, amíg el nem érte a legutolsó házat, ahol bizonytalan fény pislákolt át a függönyön az alsó szinti szobában.
Kopogtatott az ajtón, még mielőtt a lihegve átkozódó Bella utol érte őt. Ott álltak és vártak, kicsit zihálva, belélegezték a koszos folyó szagát, amit az esti szellő hozott el idáig. Pár másodperc múlva, mozgást hallottak az ajtó mögül, és az egy kattanással kinyílt. Egy férfi nézett az ajtón ki rájuk, fekete szemmel, és hosszú, zsíros hajjal.
Narcissa ledobta a csuklyáját. Nagyon sápadtnak tűnt, arca szinte világított a sötétben; ahogy a hosszú szőke haja leomlott a vállára, úgy nézett ki, mint egy vízbe fulladt ember.
- Narcissa! - szólt a férfi, egy kicsit szélesebbre nyitva az ajtót, így a fény megvilágította a nővérét is - Milyen kellemes meglepetés!
- Perselus - szólt mesterkélt suttogással - beszélhetek veled? Nagyon fontos!
- Természetesen
Piton hátrébbállt, hogy engedélyt adjon a bemenetelre. A még-csuklyás nővére követte őt invitálás nélkül.
- Piton - üdvözölte kurtán, amikor elhaladt mellette.
- Bellatrix - válaszolta összepréselt ajkakkal, s halványan elmosolyodott, miközben becsukta mögöttük az ajtót
Egyenesen a nappaliba tértek, mely egy sötét kitömött cella hangulatát varázsolta eléjük. A falak tele voltak könyvekkel, a legtöbbjük fekete vagy barna bőrkötésű volt; egy kopott kanapé, egy öreg fotel és egy roskadozó asztal állt egy lyukban csoportosulva, amit egy gyertya-fénye világított meg gyéren. A hely elhanyagolt volt, és látszott, hogy nem tartózkodnak benne túl sokat.
Piton a kanapéra mutatott Narcissa számára. A nő levetette palástját, majd félredobta azt és leült ölébe ejtett fehér remegő kezeire meredve.

Bellatrix lassan leeresztette a csuklyáját. Olyan sötét arca volt, mint amilyen a húga igazságérzete, nehezülő szemekkel, erős állkapoccsal, és nem vette le a szemét Pitonról, aki belépett Narcissa mögé.
- Nos, mit tudok tenni értetek? - kérdezte Piton, lecsillapítva önmagát a karosszékben szemben a két testvérrel.
- Mi... Mi ugye egyedül vagyunk? - kérdezte Narcissa halkan
- Igen, természetesen. Nos, Féregfark itt van, de mi nem számolunk férgeket, ugye?
Rámutatott a pálcájával a mögötte lévő könyvespolcra, és egy BANGgal kinyílt egy titkos ajtó, feltárva egy keskeny lépcsőt, amin egy ember állt mozdulatlanul.
- Ahogy már bizonyára észrevetted, Féregfark, vendégeink vannak - mondta Piton lazán
A férfi lemászott, meghajolt, és belépett a szobába. Kicsi, vizenyős szemei voltak, hegyes orra, arcán csúf vigyorgással. A bal keze a jobb kezét simogatta, ami úgy látszott, mintha beburkolta volna a kézfejét egy aranyló kesztyű.
- Narcissa! - mondta cincogó hangon - És Bellatrix! Milyen bájos-
- Féregfark hoz nekünk inni, ha kértek - szólt Piton - És utána visszamegy a hálószobájába
Féregfark megvonaglott, mintha Piton rádobott volna valamit.
- Nem vagyok a rabszolgád! - vinnyogta, elkerülve Piton szemét.
- Tényleg? Azért vagy velem, mert a Sötét Nagyúr megbízott, hogy segíts nekem!
- Hogy segítsek, igen - de nem azért, hogy italokat csináljak neked, és kitisztítsam a házadat!

- Ha jól tudom, Féregfark, nem veszélyes küldetésben vagy - vetette oda Piton - Könnyen rendbe tehetlek: beszélek rólad a Sötét Nagyúrnak-
- Én is mondhatok magamról bármit, ha szeretnék!
- Persze, hogy mondhatsz - mondta gúnyosan Piton - De ezalatt, hozz nekünk inni. Egy kis elf-made [fordító: ezt nem tudtam lefordítani] bor megteszi.
Féregfark tétovázott egy percig, úgy nézett, mintha ideges lenne, de utána megfordult és elindult a második rejtett ajtó felé. Hallottak csapódást és üvegcsörömpölést hallottak. Perceken belül visszatért, egy szürke üveget és 3 poharat tálcán hozva. Letette ezeket a roskadozó asztalra és kisietett a jelenlétük elől becsapva maga mögött a könyvekkel borított ajtót.
Piton megtöltötte a 3 poharat és 2-t átadott a testvérpárnak. Narcissa egy köszönömöt mormolt, míg Bellatrix nem mondott semmit, de továbbra is haragosan nézett Pitonra. Nem úgy tűnt, mintha zavarta volna a férfit; ellenkezőleg, inkább meglepődöttnek tűnt.
- A Sötét Nagyúrra - mondta megemelve poharát és meghúzta azt.
A testvérek utánozták tettét. Piton újratöltötte poharaikat. Ahogy Narcissa elvette második poharát sietve mondta:
-Perselus, sajnálom, hogy így jöttem ide, de látnom kellett téged. Azt hiszem te vagy az egyetlen, aki segíteni tud nekem...
Piton felemelte a kezét, hogy megállítsa, aztán pálcájával megint intett egyet a rejtett lépcsősornál lévő ajtóra. Egy halk csapódást és sikítozást lehetett hallani, amit Féregfark hangja követett, visszasietve a lépcsőhöz.
-Bocsássatok meg. - mondta Piton - Az utóbbi időben hallgatózik az ajtónál. Nem tudom, mire véljem. Mondtál valamit, Narcissa?
Az említett nő nagy, remegő lélegzetet vett és ismét belekezdett.
- Perselus, tudom, hogy nem szabadna itt lennem, megmondták, hogy ne mondjak

senkinek semmit, de..

-Akkor tartanod kéne a szád. - szólt közbe Bellatrix. - Különösen a jelenlegi társaságban.
A jelenlegi társaságban? - ismételte meg Piton cinikusan. - Ezt meg hogy érted?
-Úgy, hogy nem bízom benned, Piton, és ezt te is nagyon jól tudod
Narcissa kiadott egy hangot - ami valószínűleg halk zokogás lehetett - és a kezével eltakarta az arcát. Piton lerakta a poharát az asztalra és újból leült, a kezét a széke karfájára tette, és Bellatrix haragos tekintetébe mosolygott.
-Narcissa, szerintem hallanunk kéne, mit szeretne Bellatrix mondani; ezzel megkímélnénk magunkat a folytonos félbeszakításától. Nos, folytasd Bellatrix. - mondta Piton. - Mért van az, hogy nem bízol bennem?
- Több száz oka van. - mondta halkan, kilépve a kanapé mögül, hogy lerakja a poharát az asztalra. - Hol is kezdjem. Hol voltál, mikor a Sötét Nagyúr elbukott? Miért nem próbáltad soha megkeresne, mikor eltűnt? Mit csináltál azokban az években, mikor Dumledore zsebében voltál? Miért akadályoztad meg, hogy a Sötét Nagyúr megszerezhesse a Bölcsek Kövét? Miért nem tértél egyből vissza, mikor a Sötét Nagyúr újjászületett? Hol voltál hetekkel ezelőtt, mikor meg akartuk szerezni a jóslatot a Sötét Nagyúrnak? És miért, Piton, miért van még mindig életben Harry Potter, mikor már 5 éve a te kezed alatt van?
Most megállt, a mellkasa remegett és gyorsan vert, az arca tüzelt. Mögötte, Narcissa mozdulatlanul ült, arcát még mindig a kezébe temette.
Piton mosolygott.
És tényleg azt gondolod, hogyha nem tudtam volna kielégíto válaszokkal szolgálni,itt ülnék és beszélgetnék veled?
-Mielott válaszolnék - oh, igen, Bellatrix, válaszolni fogok. Megoszthatod a szavaimat azokkal, akik a hátam mögött sugdolóznak és meséket találnak ki az árulásomról a Sötét Nagyúr ellen. Mielott válaszolnék, azt mondom, engedd meg, hogy kérdezzek valamit.

Tényleg azt gondolod, hogy a Sötét Nagyúr nem kérdezte meg tolem ugyanezeket?

Bella tétovázott.
-Tudom, hogy hisz neked, de...
-Azt hiszed hibát követ el? Vagy hogy valahogy átverem ot? Bolond lennék; A Sötét Nagyúr a legerosebb varázsló, a legkiválóbb Legimentátor akit a világ látott!
Bellatrix nem mondott semmit, eloször, egy kicsit zavarba jött. Piton nem fejezte ve. Felemelte újból az italát, belekortyolt és folytatta.
-Azt kérdezted, hol voltam, mikor a Sötét Nagyúr elesett. Ott voltam, ahova parancsolt, a Roxfort Boszorkány és Varázslóképzo Szakiskolában, mert azt kivánta, hogy kémkedjek Albus Dumledore után. Tudod, feltételezem, ez a Sötét nagyúr parancsa volt, hogy fogadjam el az állást.
Bellatrix alig észrevehetoen bólintott és aztán kicsitotta a száját, de Piton megelozte.
-Kérdezted, miért nem kerestem meg, mikor eltunt. Ugyanazért, amiért Avery, Yaxley, Carrows-ék, Greyback és Lucius - fejét kissé Narcissa felé fordította - sem kereste fel ot. Elhittem, hogy neki vége. Nem vagyok büszke rá, tévedtem, de figyelj.. Ha nem bocsátott volna meg akkor nekem, aki elvesztette a bizalmát, nagyon sok követoje elhagyta volna.
-Igen, csakugyan, csodálatos. - mondta Piton unott hangon - Úgy tudom nem voltál valami nagy hasznára a börtönben, de a gesztus kétségtelenül jó ...
-Gesztus - rikoltotta a no; dühében kicsit bolondnak látszott - Míg nekem ki kellett állnom a dementorokat, te a Roxfortban voltál, kényelmesen játszva Dumbledore kedvencét.
- Nem teljesen - szólt Piton - nem adta nekem a Sötét Varázslatok Kivédése tantárgyat, te is tudod. Úgy tunik azt hitte, hogy valahogy visszaesnék... visszataszít a régi útjaimra.
-Ez volt az áldozatod a Sötét Nagyúrnak? Nem tanítod a kedvenc tantárgyadat? - gúnyolódott Bella - Miért maradtál ott mindeddig, Piton? Minek kémkedtél Dumbledore után egy halottnak hitt mesternek?
- Aligha, - mondta Piton - bár a Sötét Nagyúr hálás volt, hogy nem mondtam le az állásról: 16 évre visszamenoleg voltak információim Dumledore-ról, amiket megosztottam vele, mikor visszatért, sokkal hasznosabb visszatérést-üdvözlo ajándék, mint végtelen emlékezteto arról, milyen kellemetlen hely Azkaban.
-De maradtál...
-Igen, Bellatrix, maradtam - mondta Piton, megszakítva egy türelmetlenségre való utalást - Volt egy nyugodt állásom, amit elonyben részesítettem az Azkabani sínylodés helyett. Összegyujtötték a Halálfalókat, tudod. Dumledore bizalma mentett meg a börtöntol; ez volt a legmegfelelobb, úgyhogy használtam. Ismétlem: A Sötét Nagyúr nem panaszkodott amiatt, hogy maradtam, így aztán nem értem, te miért.
-Azt hiszem ezután azt szeretnéd mondani - sietette egy kicsit hangosabban szavait, félbeszakítva Bellatrix-t - miért álltam a Sötét Nagyúr és a Bölcsek Köve közé. Ezt könnyu megválaszolni. Nem tudta, hogy bízhat-e bennem. Azt gondolta, mint te is, hogy huséges Halálfalóból Dumledore beépített embere lettem. A Nagyúr szánalmas állapotban volt, nagyon gyenge, egy középszeru varázsló testében élve. Nem merte felfedni magát egy korábbi szövetségesének hátha az a szövetséges Dumbledore-hoz vagy a Minisztériumhoz fordul. Mélységesen csalódtam, hogy nem bízott bennem. 3 évvel korábban visszatérhetett volna. Én csak a mohó és hitvány Mógust láttam, aki megkísérelte ellopni a követ és, elismerem, mindent megtettem, hogy akadályozzam.
Bellatrix szája meggörbül, mintha egy adag kellemetlen gyógyszert vett volna be.
-De nem tértél vissza, mikor feltámadt, nem repültél vissza, mikor a Sötét Jegy felkerült ?
-Helyes. Két óra múlva visszatértem. Dumledore parancsára.
-Dumledore-ra -? - kezdte, sérto hangon.
-Gondolj bele! - ismételte Piton türelmetlenül.. – Gondolj bele! Két óra várakozással, csak két órával, biztosítottam helyemet. a Roxfortban, mint kém. Hagytam, hogy Dumbledore azt higgye, hogy az ő utasítására térek vissza a Sötét Nagyúrhoz, így tudtam továbbra is friss információkat szolgáltatni Dumbledore-ról és a Főnix Rendjéről Vedd számításba, Bellatrix: a Sötét Jegy hónapok óta erősödött. Tudtam, hogy a Nagyúr vissza fog térni, minden Halálfaló tudta. Rengeteg időm volt átgondolni, mit akarok tenni, hogy eltervezzem a következo lépésemet, hogy eltűnjek, mint Karkarov, nemde? 

-A Sötét Nagyúr kezdeti elégedetlensége teljesen elenyészett, biztosítalak, mikor elmagyaráztam, hogy huséges maradtam, bár Dumbledore azt hitte, vele vagyok. Igen, a Sötét Nagyúr azt hitte örökre elhagytam, de tévedett.
-De mi hasznod volt? - fitymált Bellatrix. - Milyen használható információnk van toled?
-Az én információim közvetlenül a Sötét Nagyúrnak lettek átadva, - mondta Piton - ha nem akarja megosztani vele
-Mindent megoszt velem. - mondta feltüzelve Bellatrix - Azt mondja én vagyok a legkitartóbb és leghubb ...
-Ezt mondta? - szólt közbe Piton, hangja éreztette, hogy nem hisz a hallottaknak - Ezt mondta a Minisztériumos kudarc után?
-Nem az én hibám volt! - mondta Bellatrix kipirulva - A Sötét Nagyúr, a múltban, rámbízta a legdrágább ... ha Lucius nem ...
-Hogy merészeled ... hogy merészeled a férjemet hibáztatni! - mondta Narcissa, csendes, elhaló hangon, felnézve testvérére.
-Nem lehet senkit hibáztatni. - szólt simán Piton - ami történt, megtörtént.
-De nem veled! - szólt Bella dühösen - Nem, te megint távol voltál, míg a legtöbbünk

veszélyben volt, nem így volt, Piton?
-Azt a parancsot kaptam, hogy maradjak. Talán nem értesz egyet a Sötét Nagyúrral, talán azt hiszed Dumbledore nem ismert volna fel, ha csatlakozok a Halálfalókhoz és küzdök a Fonix Rendje ellen? És - már megbocsáss - veszélyrol beszélsz. 6 tinédzserrel szemben küzdöttetek, nem?
-Csatlakoztak, te is nagyon jól tudod, nem sokkal késobb a fél Fonix Rendje ott volt! - morgott Bellatrix - És, mialatt mi próbáltuk legyozni a Rendet, te még mindig nem tártad fel hol van a fohadiszállásuk, nemde?
-Nem én vagyok a titokgazda; nem mondhatom ki a hely nevét. Érted hogy muködnek a varázsdolgok, gondolom. A Sötét Nagyúr megelégedett az információkkal, megfeleltem. Ahogy gondolom magad is kitaláltad, a foglyulejtoje és a gyilkosa Emmeline Vance-nek feltétel nélkül segített megszabadulni Sirius Black-tol, bár én teljesen bíztam benne, hogy te végzel vele.
Biccentett és a no felé emelte poharát. Arckifejezése nem enyhült.
-Kitértél az utolsó kérdésem elol, Piton. Harry Potter. Az elmúlt 5 évben bármikor megölhetted volna ot. Nem tetted. Miért?
-Megvitattad ezt a probléámát a Sötét Nagyúrral? - kérdezte Piton.
-O ... késobb, mi ... Én kérdeztem, Piton!
-Ha meggyilkoltam volna Harry Pottert, a Sötét Nagyúr nem használhatta volna a vérét, hogy feltámadjon, hogy legyozhetetlenné válljon.
-Megjósoltad, elore láttad, hogy szüksége lesz a fiúra! - vágta oda sértetten.
-Nem jósoltam meg, nem tudtam a terveirol; már elismertem, hogy azt hittem meghalt. Csupán próbálom megmagyarázni,hogy a Sötét Nagyúr miért nem sajnálja, hogy Potter túlélte fúleg az elmúlt egy évben?
-De miért hagytad életben?
-Hát nem értessz? Csak Dumbledore védelme tartott távol az Azkabantól. Nem értesz egyet azzal, hogyha megölöm a kedvenc diákját, akkor ellenem fordul?

De több is volt ennél. Eszedbe kell hogy juttassam, hogy mikor Potter eloször érkezett meg Roxfortba ,még mindig sok sztori keringett körülötte, pletykák hogy milyen nagy Sötét varázsló lehet belole, aki túlélte a Sötét Nagyúr támadását. Valóban, sokan a Sötét Nagyúr régi követoi közül azt hitték, Potter egy ero, amit egyszer mi is megtapasztalunk. Kíváncsi voltam, bevallom, és minden akalmas lett volna, hogy megöljem, kezdett megbolondulni az iskolában.
-Természetesen, nagyon gyorsan világossá vált számomra, hogy nincsen semmilyen különleges képessége. Sok veszélyes helyzetbol kimentette magát a hamisíthatatlan szerencse és tehetséges barátai egyszeru összeállítássával. Közepes fokú varázsló, bár elenszenves és beképzelt, amilyen az apja is volt. Amit lehetett megtettem, hogy kidobassam a Roxfortból, amihez bájosan hozzátartozik, de öljem meg, vagy megengedjem, hogy az orrom elott öljék meg? Idióta lennék kockáztatni, hogy Dumbledore lecsukasson.
-És bár mind feltételezzük, hogy Dumbledore hisz neked, gyanakodott rád valaha is? - kérdezte Bellatrix - Úgye fogalma sincs az igazából kihez vagy huséges, és még mindig feltétel nélkül bízik benned?
-Nagyon jól játszottam a szerepem, - mondta Piton - És elkerülte a figyelmedet Dumbledore gyengéje: A legjobbakban kell bíznia. Kitaláltam egy mesét, hogy mélyen buntudat gyötör, mikor csatlakoztam hozzásjuk, eltávolodtam a Halálfaló úttól, és tárt karokkal befogadott ... bár, ahogy mondtam, soha nem engedett közelebb a Sötét Varázsatokhoz, csak segédként. Dumbledore nagyszeru varázsló volt ... oh igen, az volt, ...(Bellatrix cukkoló hangotadott), a Sötét Nagyúr is elismeri. Örömmel állíthatom, hogy Dumbledore megöregedett. A párbaj a Sötét Nagyúrral a múlt hónapban eléggé megrázta ot. Azóta, mióta hosszantartó betegsége van, mert az ellenállásuk gyengébb, mint valaha. De az eddigi évek alatt, soha nem veszítette el bizalmát Perselus Pitonban és ebben a hazudozsban vagyok nagy értéku a Sötét Nagyúrnak.

Bellatrix még mindig nem tunt boldognak, azon gondolkozott, mivel támadhatná legközelebb Pitont. Piton megelozte hallgatagságát és a testvéréhez fordult.
-Most segítséget szeretnél kérni, Narcissa?
Narcissa felnézett a férfira, arca sokatmondóan bánatos volt.
-Igen, Perselus, én.. azt hiszem csak te tudsz segíteni nekem, Sehova nem tudok menni. Lucius börtönben van és ...
Behunyta a szemét és két könnycsepp görbült ki szeme alól.
-A Sötét Nagyúr megtiltotta, hogy beszéljek neked errol - folytatta Narcissa csukott szemmel - Azt kérte, senki ne tudjon a tervrol. Ez ... nagyon titkos. De ...
-Ha megtiltotta, nem kéne beszélned róla. - mondta Piton azonnal - A Sötét Nagyúr szava törvény.
Narcissa úgy zihált, mintha egy hideg vízzel locsolták volna le. Bellatrix, mióta belépett a házba, most látszott eloször elégedettnek.
-Látod! - mondta diadalomittasan testvérének - Piton is azt mondja: Megmondták, hogy nem beszélhetsz, úgyhogy maradj csendben.
De Piton a kis ablakhoz lépett, és mereven kibámult a függönyön az elhagyatott utcára, majd rázkódva behúzta. Narcissa-hoz fordult, rosszallóan.
-Az a bökkeno, hogy tudok a tervrol - mondta halkan - Egyike a vagyok azon kevéseknek, akiknek a Sötét Nagyúr elmondta. Mindamellett, nem voltam benne a titokban, Narcissa, bunosnek számíthatsz a Sötét Nagyúr elott a hutlenségedért.
-Azt gondoltam, tudnod kell róla! - mondta szabadabban Narcissa - Megbízik benned, Perselus.
-Tudsz a tervrol? - mondta Bellatrix, elégedett arckifejezése eltunt, helyébe sértett arc jött - Tudsz?
-Hogyne. - mondta Piton - De milyen segítséget igényelsz, Nar-cissa? Ha azon reménykedsz, hogy ráveszem a nagyurat, változtassa meg a tervét, attól tartok nincs remény.

-Perselus - suttogta, és könnyek peregtek le fakó arcán - a fiam ... az egyetlen fiam ...

-Draco biztosan büszke - mondta közömbösen Bella - A Sötét Nagyúr hatalmas tisztséget bízott rá. És ezt Dracoért mondom: nem hátrálhat meg a kötelessége elol, örülhet, hogy esélyt kap, hogy bizonyítson, izgatott a lehetoségtol.
Narcissa komoly sírásba kezdett, könyörgoen, mindaddig, míg Piton..
-Azért, mert 16 és nem is tudja mennyi hazudság van az üzletben. Miért, Perselus? Miért az én fiam? Túl veszélyes. Ez a bosszú Lucius hibájáért, tudom
Piton nem válaszolt. Elfordult a könnyes tekintetétol, mintha illetlen lenne néznie, de nem tudott úgy tenni, mintha nem hallotta volna.
-Ezért választotta Draco-t, nem? - folytatta - Hogy Lucius-t büntesse?
-Ha Draco boldogul - válaszolt Piton, még mindig elfordulva tole - mindenki becsülni fogja.
-De nem fog boldogulni! - zokogta Narcissa - Hogyan boldogulna, mikor a Sötét Nagyúr maga ... ?
Bellatrix zihált; Narcissa készült elveszíteni az erejét.
-Úgy értem ... senki nek boldogult még ... Perselus ... kérlek ... Te vagy, mindig is te voltál Draco kedvenc tanára ... Lucius régi barátja ... Könyörgöm ... Te vagy a Sötét Nagyúr kedvence, biztosan bízik a tanácsadójában ... Beszélsz vele, meggyozöd?
- A Sötét Nagyúr nem fog engedni, és nem vagyok olyan hülye, hogy megkíséreljem - Piton szavai határozottan csengtek - Nem tetetthetem, hogy a Sötét Nagyúr nem mérges Lucius-ra. Lucius-ra volt bízva a feladat. Foglyul ejtették sok másikkal és megbukott, nem tudta visszaszerezni a próféciát. Igen, a Sötét Nagyúr mérges, Narcissa, csakugyan nagyon mérges.
-Tehát igazam volt, bosszúból választotta Draco-t. - fulladozott Narcissa - Nem hiszi, hogy megfelelne, meg akarja öletni!
Mikor Piton nem válaszolt, úgy tunt Narcissa elveszti azt a kis önbizalmát is, ami uralmában volt.

 Felállt, Piton-hoz támolygott és megragadta a talárját. Arcát közel húzta sajátjához, a könnyei a mellkasára estek, és zihált.
-Meg tudod tenni. Meg tudod tenni Draco helyett, Perselus. Sikerülni fog, még szép, hogy sikerülni fog, és a jutalmad mindannyiunk feletti?
Piton megfogta a csuklóját és eltávolította magáról a no fogó kezeit. Lenézett könnyfoltos arcára és lassan mondta:
-Szerintem a végén úgyis nekem szánja, hogy megtegyem. De elhatározta, hogy Draco-nak kell elöször megpróbálnia. Ebben a valószínutlen helyzetben, amiben Draco sikert fog elérni, én a Roxfortban maradok, beteljesíteni a hasznos kém-szerepet.
-Mindamellett, neki az sem gond, ha Draco meghal.
-A Sötét Nagyúr nagyon mérges. - ismételte halkan Piton - Nem hallotta a próféciát. Ugyanolyan jól tudod, mint én, Narcissa, hogy nem bocsájt meg egykönnyen.
A no összeesett, a férfi lába elott, sírt és jajgatott a földön.
-Az egyetlen fiam ... az egyetlen fiam ...
-Büszkének kéne lenned. - mondta Bellatrix szívtelenül - Ha lenne fiam, boldog lennék, hogy a Sötét Nagyúr szolgálatára bocsájthatnám.
Narcissa kétségbeesésében sikkantott egy kicsit és megfogta hosszú, szoke haját. Piton leállította, megragadta a kezénél fogva felemelte, és a visszakísérte a kanapéhoz. Majd öntött neki egy kis bort és beleeroltette a kezébe.
-Narcissa, elég. Idd ezt meg. Figyelj rám!
Kicsit elcsendesedett; megdöntötte a bort, és remegve kortyolgatta.
-Megoldható ... hogy segítsek Draco-nak.
Cissy felült, arca falfehér volt, szemei hatalmasak.
-Perselus ... oh, Perselus ... segítesz neki? Figyelnél rá, hogy ne érje sérelem?
-Megpróbálhatom.
Narcissa eldobta a poharát; átcsúszott az asztalon, ahogy az elejtoje lecsúszott a kanapéról térdeplo pozícióba Piton lábai elé, kezébe vette a férfi kezét és

hozzátapasztotta ajkát.

-Ha ott vagy, hogy megvédd ... Perselus, megígéred? Leteszed a Törhetetlen Esküt?
-A Törhetetlen Eskü?
Piton arckifejezése üres, olvashatatlan volt. Bellatrix, végre gyozedelmes hahotában tört ki.
-Nem hallod, Narcissa? Oh, megpróbálja, abban biztos vagyok! A szokásos üres szavak, a szokásos kimászás a felelosség elol! Oh, a Sötét Nagyúr parancsára, természetesen!
Piton nem nézett Bellatrix-ra. Fekete szemei Narcissa könnyel-telt kék szemein állapodtak meg, aki még mindig kezében tartotta Piton kezét.
-Persze, Narcissa, leteszem a Törhetetlen Esküt. - mondta csendesen - Talán a testvéred beleegyezik, hogy a Kötelék legyen.
Bellatrix szája tátva maradt. Piton lealacsonyította magát ;letérdelt Narcissa mellé. Míg Bellatrix ámulva nézett, míg ok összefogták jobb kezüket.
-Szükség lesz a kezedre, Bellatrix. - mondta huvösen Piton.
Meg sem hallotta, és még mindig csak bámult.
-És kicsit közelebb kéne jönnöd.
Közelebb lépett, így ott állt fölöttük és az összekapcsolt kezükre emelte pálcáját.
Narcissa beszélt.
-Perselus, figyelni fogsz a fiamra, Dracora, mikor megkísérli teljesíteni a Sötét Nagyúr kérését?
-Igen. - szólt Piton.
Egy vékony ragyogó lángnyelv bocsátódott ki a pálcából és keresztülment mindkettojük kezén, mint egy vörös, forró huzal.
-És mindent megteszel, hogy megvédd a sérlemtol?
-Igen- mondta Piton.
Egy második nyelv lövodött ki a pálcából és hozzákapcsolódott az elsohöz, tiszta, izzó, láncot alkotva.
-És, muszály bebizonyítanod ... ha úgy néz ki, hogy Draco megbukik - súgta Narcissa

(Piton keze megrándult az övéjében, de nem húzódott el) - végrehajtod Draco feladatát, amit a Sötét Nagyúr parancsol meg Draco-nak?
Egy perc csend következett. Bellatrix csak bámult, a pálcája a kezükre mutatott, a szemével egy vonalba.

-Igen - mondta Piton.vörösen izzott, a harmadik lángcsóva is kilövodött a pálcából, összekapcsolódva a többivel, és elhatárolták az 2 összefogott kezet, mint egy kötél, mint egy tüzes kígyó.