- Miért hagytak magamra? Miért tették ezt velem? Hogy lehet ez…?

- Már magadban beszélsz? Mondjuk két hét magány tényleg kiborító, lehet. – az előbbi sellő úszott a lány elé. Vane meglepetten nézett fel a sellőre.

- Két… hét? – kérdezte halkan, majd talpra pattant, mint akibe áramot vezettek. – Ez lehetetlen! A barátaim nem hagynának magamra egy hétig! Egyáltalán hogy hívják magát?! Legalább a nevét tudjam, hogy miután kijutok, innen el tudjam átkozni! – üvöltötte magából kikelve.

- Á, szóval rájöttél, hogy itt nem tudsz varázsolni? Nagyszerű! A nevem érdekel? Végül is megmondhatom. Mert mire innen kijutsz, már nem én leszek az, akit el akarsz majd átkozni. A nevem: Siriano. – mondta vigyorogva a sellő. – Én vagyok ennek a víz alatti városnak a feje. És igen jó barátságban állok a… Hopsz, hát majdnem elszóltam magam. Érdekel, mi van a barátaiddal? Íme a következő kis filmem. – ezzel a fal felé intett, amin most újabb képek jelentek meg. Ezek láttán Vane visszarogyott a gömb aljára. A barátai önfeledten nevetve hógolyóztak a tó partján. A barátai és Cho. – Nos, látom az igazság is épp elég megrázó számodra, Inkább magadra hagylak, had élvezd a bemutatót.

- Gyerünk már! – Andy türelmetlenül toporgott a klubhelyiségben Harryvel az oldalán.

- Attól, hogy fejvesztve rohanunk a tóhoz, nem találjuk meg hamarabb! – förmedt rájuk Matt, aki a kabátjával babrált.

- Akkor is siethetnél! És szerintem meg igenis hamarabb találnánk meg! – válaszolta gorombán Harry.

- Hova mentek ilyen korán? – Ginny tűnt fel előttük a lépcsőn.

- A tóhoz. – válaszolták egyszerre.

- Minek? – kíváncsiskodott tovább a lány.

- Megtalál… - kezdte Matt, de Harry rátaposott a lábára, hogy emlékeztesse, ezt nem kell elmondani.

- Csak körülnézünk. – válaszolta barátai helyett Andy.

- És hol van Vane? – Harry fájdalmasan összerándult a kérdés hallatára. Andy megragadta a fiúk kezét és elindult velük kifelé.

- Ne haragudj, de sietnünk kell! – szólt még vissza, majd kirángatta a fiúkat a portrélyukon.

-E...elnézést, hogy megkérdezem,srácok, de... ho...hova ilyen sietősen srácok?

- Jó napot tanárnő! Mi csak... csak sétálunk egyet! - válaszolta Andy.

- És mégis hova lesz a... a séta tanítás alatt? Velem kell jönnötök, mivel épp most kezdődik velem az órátok, nem?

- Nem, Ms. Doubt. Az első óránk nem Sötét varázslatok kivédése... - válaszolta türelmetlenül Harry. A nő meglepetten tolta vissza a helyére orra hegyére csúszott szemüvegét. Zavartan végig simított szög egyenes, vörös haján.

- E...ez biztos? Akkor a mardekárral van ma az első órám? - kérdezte.

- Igen. Nekünk gyógynövénytanunk lesz, ezért is indultunk az udvarra. - vágta ki magukat Matt.

- De Matt, te nem is hozzánk já... - kezdte döbbenten Andy, de Matt gyorsan a szájára tette a kezét.

- Ne is törődjön vele tanárnő! Túl sokáig aludt, még mindig álmodik. - mondta ideges vigyorral.

- Jól van, menjetek csak. Én megkeresem az osztálytermem. Merre is kell mennem? - Ms. Doubt elveszetten forgolódott jobbra-balra.

- Fel a lépcsőn, végig a folyosón, és ott a jobb oldali terem, tanárnő. - válaszolta Harry.

- Oh, igazán köszönöm, Henry. - válaszolta a tanárnő, és játékosan megsimogatta a fiú fejét.

- Harry, Ms. Doubt, HARRY! - mormogta Harry.

- Nincs más megoldás, le kell mennünk. - Andy és a fiúk a tó körül sétáltak. Időközben már befagyott az a része a tónak, ahol Vane beleesett.