Semmi….. Abban viszont biztos volt, hogy él. Azt azért jobban megérezné, hiszen összeköti őket az erejük…. De akkor hol van??

Andyban egyszerre felszínre jött, az elmúlt idők összes kétségbeesése, tehetetlensége…. Hermine fura viselkedése… a füst… Harry és Matt hetek óta olyanok mintha kicserélték volna őket…. a sok démontámadás… és most Vane!

-Nyugi- nyugi…. – motyogta a lány magában – Ne ess pánikba, ennél már nehezebb helyzetben is voltunk….

-Hiába, mondom, hogy minenki a véghez közeledik…. – szólalt meg egy ismerős hang - Már Andy is magában beszél…

-Matt!!! – fordult meg a tengelye körül Andy – Harry!! Mit kerestek itt?

-Lejöttünk sétálni. – mondta a hóban Harry, ugyanis legújabb szokása szerint megcsúszott és elesett – Olyan szép és nyugodt itt minden….

-Egyátalán nem nyugodt!!! Baj van!!

-Miért van valami más is ebben a rohadt életben? – morogta Matt

-Hagyd abba!! Vane beleesett a jeges vízbe!

-Majd kijön… - válaszolta vállat vonva a srác

-Matt… Nem érted…..? – kérdezte kétségbeesetten a lány – Vane….

-Ne aggódj, biztos úszni ment… vagy búvárkodni. – “vígasztalta” Harry – Biztos majd megunja, és visszajön! Vacsira otthon lesz….

-Jahh, vagy ha nem akkor mi lesz? – szólt közbe Matt nyeglén – egyszer mindenki meghal…. Na gyere te szerencsétlen, menjünk vissza a kastélyba….

Andy most érezte úgy, hogy betelik a pohár… Nem lehetnek ennyire érdektelenek… nem viselkedhetnek így életük végéig! Lendületesen odalépett a két fiúhoz és megragadta a vállukat.

-Ebből most elég lesz! – kiáltott rá a két fiúra villogó szemmel – Elegem van abból, hogy úgy viselkedtek mint két sértett és naiv ovodás!! Matt fejezd be azt, hogy mást sem csinálsz, minthogy pesszimista hangulatot keltesz magad körül! Tudod mennyire unom?? Fel sem fogod, hogy esetleg a téged körülvevőknek ezerszer nagyobb baja is van?? Például Neville,akit még a saját szülei sem ismernek meg! És Harry te pedig ha nem tudnád: az a lány akit te állítólag annyira szeretsz, lehet, hogy belefulladt a jeges vízbe!!

Ebben a pillanatban a két fiúban valami megváltozott.. mintha végre felfogták volna, hogy mi is történt valójában…. Szemükből eltűnt az árnyék, testtartásuk megváltozott. Újra önmaguk voltak. Aminek az volt a következménye, hogy őket is ellepte e kétségbeesés….

-Hogy…. Vane… - nyögte Harry – De hát……

-Nézzünk körül a parton! – javasolta gyorsan Matt – Hátha valahol kimászott idő közben.

-Istenem, végre, hogy észhez tértetek… - sóhajtott fel megkönnyebbülten Andy

-Nem tom, mi volt velünk… de siessünk, nézzünk körül!

Sajnos hamar kiderült, hogy Vane nem mászott ki sehol a vízből. Egy erre utaló jelet nem találtak.

-Nem tűnhetett valalki, így el! – fakadt ki Harry

-Nézd… - kezdte Matt lassan – Vízben már elég sokszor tűntek el…

-Nem! - Harry gyilkos pillantást vetett a srácra - Nem fulladt bele!

-Szerintem sem… - mormogta Andy félhangosan, aki érezte, hogy Vane él

-Honna tudod? – kérdezték szinte egyszerre

Andy nem tudott megszólalni. Hogyan is mondhatná el? Éppen most? Na neee…. Ránézett a két fiúra. Mind a ketten érdeklődve várták mit mond. A lány elgondolkodott. Mi van ha Vane esetleg tényleg nem a vízben van…. Esetleg még volt annyi ereje, hogy a kastélyba teleportáljon, és csak éppen nincsen magánál? Andy hirtelen felkapta a fejét, és a kastély irányába kezdett rohanni.

-Andy!!!! Hová rohansz, várj!! – kiáltott utána Harry

-Hééé álllj meg! – Matt szerencsére hamar utolérte, és megragadta a vállát – Miért mész a kastélyba?

-Én… mert… szóval… - hebegte a lány – Mert.. talán…

-Mi talán?

Andy a két fiú szemébe nézett – Mert esetleg ….. felteleportált….

-Micsoda?????

-Nem magyarázhatom most el! – mondta könyörgően Andy – Később! Most segítsetek, körül kell nézni a kastélyban! Hátha ott van! – Azzal sarkon fordult és újra a kastély fel szaladt

Harry, és Matt nem tudta mit mondjon erre. Majd egy pillantással megállapodtak, hogy eddig ők viselkedtek úgy mint az őrültek, és egyenlőre csinálják amit a lány mond.

-Semmi…. Egyszerűen semmi. – Harry, Matt, és Andy órákon át tartó keresés után, egy üres tanteremben kötöttek ki. Kint már sötét volt. - Egyátalán miért kellett bejönnünk?

-Erre én is kiváncsi vagyok. – mondta Matt és az ablakon kimeredő lányhoz fordult – Andy?

Az említett sóhajtott egyet. – Mondtam már, nem?

-Igen, azt mondtad esetleg beteleportált. – bólintott Matt – Ezzel egy baj van.

-Éspedig?

-Senki sem tud teleportálni… főleg nem Vane.

Andy a fiú szemébe nézett, majd….. a sajátos ezüstös fényei közt eltűnt,s barátja orra előtt tűnt fel.

-Nem vennék rá mérget.

A két fiú a döbbenettől tágra nyílt szemmel néztek Andyra.

-Ezt….. hogyan csináltad? – nyögte Harry

-Úgy,ahogyan Vane csinálná, csak az ő fényei lilák.

-De hát… - kérdezte elhallóan Matt – Mik vagytok ti?

-Az átlagnál egy kicsit több erővel rendelkező boszorkányok.

-Egy kicsit bővebben?

Andy újra sóhajtott egyet, majd beszélni kezdett…. Beszélt a vérvonaulról, az erejükről,kitől örökölték,hogy az ilyen boszorkányok lánygyermeke örökli az erőt,a fiúk viszont ritkán,a démonokról, warlockokról, a saját mágiájukról, akit sajnos nem minden boszorkány ismer, vagy éppen fogad el, ezért titkolták. Beszélt a Scoláról, ahol a tanulmányaikat kezdték, s ami egy olyan iskola, ahol az ilyen mágiát tanítják…. Az ehhez hasonló erőt birtoklóknak.

-De hát, akkor miért kellett onnan eljönnötök? – kérdezte Matt homlokráncolva

-Hát…. – kezdte óvatosan Andy - Történt valami, ami miatt muszály volt.

-Micsoda? – tette fel a következő kérdést Harry

-Ezt…….majd Vane elmondja ha akarja. – mondta halkan a lány. – Én csak annyit mondhatok, hogy biztos emlékeztek, hogy Vanenak Szilveszterkor megfájdult a karja, és nekem meg a vállam. Az azért van mert onnan szereztünk egy seghelyet, ami csak akkor látszik, ha éppen a havi évfordulója van a történteknek… bár akkor sem minden hónalban,de mostanság igen.

-Értem.

-És biztos emlékeztek, hogy volt Halloween után egy nap elég… furcsán viselkedtem… főleg veled Matt.

-Mi az, hogy! – vágta rá az említett.- Azt nem igazán lehet elfelejteni……

-Az azért volt, mert… egy démon megvágta a karomat, ezért a nap végére én is azzá a démonná alakultam. Igen van ilyen. – mikor észrevette Harry és Matt elkerekedett szemét – Nem voltam magamnál, nem teljesen én irányítottam önmagamat. De szerencsére Vane segítségével nem maradtam örökre démon. Csak egy estére voltam az…

-Te,mint démon? – kérdezte ledöbbenten Matt

-Igen én. – mondta fáradtan Andy – Engem azért az is érdekelne, hogy veletek mi volt az elmúlt hetekben….

-Nah arra én is. – mormogta Harry – Úgy viselkedtem, mint egy szerencsétlen balek. Te jó ég!

-Én meg mint egy hülye borulátó kretén…Na ezt, hogyan fogjuk kimagyarázni…

-Majd kitalálunk valamit. – mondta Andy – De mi legyen Vaneval? Él azt, tudom, hiszen egyrészt az empátia, másrész összeköt az erőnk… De akkor mi van vele……?

Vane lassan kinyitota a szemét….. és megdöbbenésében kis hijján felkiáltott. A víz alatt volt… egy nagy buborékban. Ezért nem fulladt még meg. A buborék körül pedig sellők úszkáltak. Vane meredten nézett rájuk. Az egyik észrevette, és felé úszott. Tett egy mozdulatot a buborék felé, majd Vane azt vette észre, hogy érti amit neki mond.

-Hát felébredtél végre gyermekem? – kérdezte a sellő lágy hangon

-Gyermekem a jó édes anyukája! – morogta a lány – Miért zártak be? Azonnal engedjenek ki!!

-Megértem, hogy feszült vagy drágám. – mondta sajnálkozva a sellő – Napok óta ájultan feküdni…. Ráadásul senki nem is akar téged innen felhozni. Szegény kis drágám.

-Ne szólítson…. – kezdte volna Vane, majd felfogta, hogy mit is mondott a sellő – Hogy….napok óta? Az lehetetlen! Andy biztos értem jött volna és segít! Nem hagy itt napokra! Ráadásul jeleztem neki mielőtt eltűntem!

-De nem hallotta meg… vagy nem akarta… Senki nem járt itt…

-Nem igaz! – kiabálta Vane – Hazudik!

-Akkor nézd meg magad….. – majd rámutatott a buborék Vane háta mögötti falára, s egy kép jelent meg rajta…

A képen a barátit látta amint önfeledten nevetve beszélgetnek, mintha az égvilágon semmi bajuk nem lenne. Matt és Andy egy egy kis idő múlva kézen fogva távoztak a kastély felé. S utána Cho jött oda Harryhez…. Aki rámosolygott, majd ők is kézen fogva elmentek sétálni.

Vane térdre rogyott – Nem… - suttogta – Nem lehet…. Harrynek nem mehett el ennyire az esze….

- Nem. Nem is ment el. Miután eltűntél újra olyan lett amilyen volt. Vagy nem csak tetette…. – Vane meredten bámult a képre – És amint látod az állítólagos barátaid nagyon jól szórakoznak nélküled…. – Vane sápadt arca láttán a sellő elmosolyodott – Mind ilyenek… de neked nem kell hozzájuk kötődnöd. Gondolkozz és dönts… - azzal elúszott onnan, magára hagyva egy ledöbbent boszorkányt.

-Szerintetek….. – kezdte lassan Harry – Ugye még előkerül? – Mire visszaértek a klubhelységbe, az már teljesen kiürült. Csak ők voltak ott.

-Remélem…. – suttogta Andy

-Én is. – mondta Matt – De sietnünk is kell. Nem szabad, hogy feltünjön valakinek, hogy Vane eltünt….. Nem nagyon tudnánk megmagyarázni.

-Feltünni?? Lehet ezt nem észrevenni??

-Éppen ezért kell hamar megtalálnunk. Holnap kitalálunk valamit.

-Miért nem ma?

-Ma már mit tudnánk csinálni? – kérdezte Matt – Fáradtak vagyunk, és így nem megyünk majd semmire. Holnap viszont újra körülnézünk a tóparton rendben? És megbeszéljük.

Harry nagy nehezen beleegyezett. – Rendben. De én holnap akár óráról is képes vagyok ellógni…. Jóccakát. – Azzal felment a fiúk hálótermébe.

-Te nem mész aludni? – kérdezte Matt Andyt

-Mindjárt. De…. Matt… Én el akartam mondani..

-Tudom.

-De féltem, hogy mit szólsz hozzá…

-Miért mit szóltam volna? – nevetett fel Matt – Nem fogok rád haragudni, mert több erőd van mint egy átlagos boszorkánynak?

-De ettől valaki megijed. – kezdte lassan a lány – Valaki nem fogadja el.hogy ehhez köze van. Inkább elfordul az illetőtöl és tragédiaként kezeli,mert szerinte nem normális. S félnek a rájuk leselkedő esetleges veszélyektől, például a démonoktól. Érted már? Nem tudtam, te hogyan reagálsz majd. És nem is akartuk Vaneval mindenkinek elmondani… Érted már?

-Igen. De ne aggódj, ezzel szerintem nincsen semmi baj, nem fordulok el tőled emiatt. És nem is mondom el senkinek.

Andy rámosolygott. – Kösz.

-Nincsen mit. –mosolygott vissza rá a srác – Most menj aludni, mejd holnap kitalálunk valamit.

-Rendeben megyek. De szerinted Harryt sem zavarja?

-Őt szerintem csak az érdekli, hogy Vane épségben újra itt legyen köztünk. És szerintem ő sem gondolkodik másként mint én.