- Te hogy kerülsz oda? Itt álltál nem?

- Édeském, fél órája itt állok. Mindig is itt álltam. - válaszolta Vane. - Talán erősebb szemüveg kéne, nem?

- Azt mondod? - kérdezte, majd levette a szemüvegét. Mikor megforgatta, leejtette és miközben lehajolt érte, rálépett. Vane reményvesztve csóválta a fejét.

- Reparo. - mordult rá a szemüvegre.

- Te nem is használtál varázspálcát... és mégis sikerült a varázslat! - hüledezett Harry.

- Rájöttél? - dörmögte a lány, majd emeltebb hangon hozzá tette: - Na hát, ezt észre vetted? Na, menjünk vissza a többiekhez.

- Szia, Matt!

- Kit nevezel te Mattnek, Potty?! - háborodott fel a tévesen megnevezett. Vane a fiúhoz lépett, és megfogta annak az állát.

- Látod ezt a ronda pofát itt? Ez itt Malfoy. Csak neki lehet ilyen ronda képe. - Malfoy dühösen kirántotta a fejét a lány kezéből.

- Fogd be Vaneszutyok! Ronda kép? Néztél már tükörbe?!

- Igen, de nálam nem is tört össze. - válaszolta hűvösen Vane. Malfoy dühösen tovább csörtötett. Harry visszatette a szemüvegét... fordítva... és elidnult a bejárati csarnok felé. Vane megragadta a karját.

- Harry. Két dolgot mondanék. Egy, ne arra menj, hanem az ellenkező irányba. Kettő, állj meg. - levette a fiúról a szemüveget, megfordította és visszatette. - Mehetsz. De várj, el kísérlek, mert eltévedsz.

- Jééé! Megint Malfoy? - Harry maga elé mutatott. A folyosó végén most az igazi Matt tűnt fel.

- Nem, Harry, ez most Matt. - válaszolt fáradtan Vane.

-Hy. Azt hittem már meghaltatok. Elvégre az emberek bár melyik pillanatban kinyiffanhatnak. De ti még éltek... Andy örülni fog. Bár nem értem miért.

- Bocs, hogy félbeszakítom érdekfeszítő fejtegetésedet az emberek halálozási szokásairól, de megtennéd, hogy visszakíséred Harryt? Én még elintézek valamit a... a könyvtárban. Majd jövök.

- Aha, miért ne... de vigyázz, nehogy elkapjon egy dementor. Tudod, hogy halálosak...

- Elindultok még ma?

-Minek sietni? Ha mindig sietsz minden rossz hírt előbb tudsz meg... Például ha én meg Harry most visszafutnánk a klubhelyiségbe, akkor előbb találnánk rá Andy hullájára, ami bőven ráér később is, nem? Elvégre olyan mindegy neki, ha már halott...

- Jajj, Matt! Fogd már be! Nem fog senki meghalni, csak tűnjetek már el... INDULÁS! - kiáltott rá két barátjára Vane. Fél óra múlva a lány a befagyott tó partján ücsörgött és a jeget bámulta. Azon törte a fejét, hogy mitől állt a fejére minden. Akkor látták utoljára normálisnak barátaikat, mielőtt eltűntek volna a Cell's Hellben. De hát nem figyelhettek rájuk, hiszen ott voltak a démonok! Velük kellett harcolniuk... és vajon mi lehetett az a zöld füst? Hermione is olyan furán viselkedett. Az egyetlen, aki még normális az Ron. Mondjuk ő nem is találkozott démonokkal, akkor is kinn lebzselt, mikor a kávézóban feltűntek a démonok... hiszen ez az! A démonok... ekor valami megmozdult a jég alatt.

-Ez meg mi? - mondta fenn hangon, és közelebb hajolt a jéghez. A sötét folt egyre nagyobb és nagyobb lett, mintha a felszínhez közeledett volna. Vane göndör fürtjei a jégre hullottak, a lány arca csak pár centire volt a jégtől. - Dehiszen ez egy... - a mondatot nem tudta befejezni. A sötét foltból, ami az utolsó pillanatokban már ember nagyságú volt, két, kék pikkelyes kar nyúlt ki. Megragadta a lány torkát, és egy rántással a vízbe húzta. Vanenak megmukkani se volt ideje. "Átrántott a jégen... de hát ez lehetetlen!" futott át a gondolat a lány fején. A következő ami eszébe jutott:

De Vane már nem volt abban az állapotban, hogy "gondolat-levelezést" folytasson.