- Mi legyen? Megnézzük, vagy… ? – kezdte Andy, de ekkor Hermione lépett megint eléjük.

- Jöttök végre? Két perc van éjfélig! – hihetetlen módon ez a tény mindent elfeledtetett hőseinkkel. Matt és Harry megint csak megragadta a két lányt, akik fájdalmas pillantást váltottak, majd megindultak befelé. Mivel most mindenki talpon volt, csak a jó barátok csak az ajtó mellett találtak helyet, így is elég szűkösen voltak. Hangos visszaszámolás következett, az üzletvezető, Neila vezénylésével.

- Ééééééés… BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK! – üvöltötte nevetve a mikrofonba Neila. Harry és Matt maguk felé fordították barátnőiket, majd „gyors” puszit adtak nekik. Ron és Hermione zavartan kezet ráztak, aztán várták, hogy a többiek észrevegyék magukat. Hermione miután megunta a dolgot, egy köhintéssel kegyetlenül visszarángatta a szerelmeseket a földre.

- Nektek is boldog új évet. – mondta mérgesen a lány.

- Mi van, Hermi, citromot ettél? Vagy csak idegesít, hogy nincs itt Krum? – kérdezte kaján vigyorral Manó. Hermione először meg se tudott szólalni, majd fal fehéren hatalmasra tátotta a száját, és elüvöltötte magát:
- Mégis honnan tudsz te róla?!

- Édes, talán nem kéne az ágyamon hagyni a leveleidet. És akkor talán nem olvasnám el a címzést, meg a mellé rajzolt kis szívecskéket. – válaszolta nyelvet öltve a lányra Manó,

- Akkor az volt az a levél? Azt Hermione írta? – kérdezte meglepetten Andy. Manó bólintott.

- Tudtam, hogy egyszer még jól fog jönni az a kis infó. – mondta.

- Szerintem most már vissza kéne menni a suliba, nem? – kérdezte Matt. A többiek helyeslően bólogattak, csak Hermione nem.

- Minek így sietni? Még csak most kezdődik a buli. Nézzétek, már jön is a következő zenekar… de érdekes ruhájuk van. – mondta csodálkozva. Az embertömeg, akik előttük álltak, most rémülten hátrálni kezdett.

- Hermione… ez nem zenekar… ezek démonok! – mondta halkan Andy.

- Démonok?! – sikította rémülten a lány. Miután mindenki meghallotta a rémült kiáltást –ami nem volt nehéz, tekintve, hogy néma csend uralkodott a kis kávézóban- az emberek fejvesztve rohantak ki az ajtón. Andyt, Manót, Harryt és Mattet elsodorta egymástól a tömeg.

„- Andy! A démonokhoz kell jutnunk!

- Tudom, drágám, épp azt próbálom!

- Rendben... akkor a színpadon találkozunk!”

A két lány a tömeggel ellentétesen rohant a színpad felé. A fent álló démonok nevetve csaptak az emberek közé, villámokkal, tűz gömbökkel és más fegyvereikkel. Andy és Manó élt a meglepetés lehetőségével, így a színpadra hátulról ugrottak fel. Andy felrobbantotta a hozzá közelebb álló démont, Manó pedig egy gyertyával meggyújtott egy másikat.

- Most légy nagyfiú! – mondta Andy a felrobbantott démon hamvainak.

- Ég a gyertya ég… - énekelte meghatottan Manó. – Hopsz, hát ennek annyi. – mondta sajnálkozva a lány, mikor a démon szétporladt. A másik két démon döbbenten fordult feléjük.

- Hellóka, jöttünk kellemes ünnepeket kívánni! – mondta kórusban a két lány, majd az előző, jól bevált módszerrel véget vetettek a két démon pályafutásának.

- Szerinted hogy kerültek ezek ide? – kérdezte a hamvak felett Manó.

- Nem tudom. De elnézést kell kérnünk Neilától. – válaszolta barátnője.

- Nekünk?! Nem én jelentem meg a színpadon, halálra rémisztve az embereket!

- Pedig hasonló lenne a hatás, ha színpadra állnál, Manószutyok. – egy hideg hang csendült mögöttük. Manó dühösen fordult hátra.

- Mi van, Malfoy? Bővült a szókincsed? Talán apuci besegített pár szóval? – kérdezte mérgesen. Malfoy vörösödő fejjel lépett a lány elé.

- Szállj le az apámról! – sziszegte a képébe. Manó fölényesen húzta ki magát, karba fonta a kezeit.

- Tényleg, el is felejtettem. Apuci Azkabanban csücsül. Miért is? Ja, hát persze! Mert megpróbálta megölni Harryt! Vajon Azkabanba jár posta? Nem hinném. – vágta oda Malfoynak, aki majd felrobbant a dühtől. Andy egy gyors ugrással a veszekedő felek közt termett.

- Mielőtt megölnéd Manót a pillantásoddal, azt mondd meg, hogy mit keresel itt? – förmedt rá a fiúra.

- Nem tartozik rád, te kis sárvérű. – felelte Malfoy, majd hátat fordított a két lánynak.

- Kérlek, csak egyetlen asztalt vágnék hozzá! – suttogta Manó könyörgően Andyhoz.

- Nem! Mi nem támadunk az ellenfelek háta mögül.

- Oké, akkor megverhetem, ha elé állok? – kérdezte mohón Manó.

- Persze! – válaszolt vigyorogva Andy. De mire idáig jutottak, Malfoy már eltűnt.