- Szép a Hold. –jegyezte meg Andy miközben kézenfogva sétált Mattel

- Ahham. – válaszolta a fiú, s aztán hirtelen átölelte – De ez még szebb lesz…

- Nem zavar, hogy a nyílt utcán vagyunk?

- Nem igazán… Senki sem lát.

- Gondolod?

Matt közelebb húzta a lány arcát az övéhez. – Direkt ébresztesz bennem kétségeket?

- Nem volt szándékos – rebegte Andy, mire Matt elmosolyodott. Arcuk egyre jobban közelített, majd…..

- Te jó ég! – sikoltott fel hirtelen Andy

- Mi a baj? – kérdezte csodálkozva Matt, mire a lány remegő kézzel Roxfort kastélya felé mutatott. Matt megdöbbenésében felkiáltott…….

Manó és Harry egymásba felejtkezve álltak a sötétben, s talán ezért nem vették észre, azt amitől Matt és Andy megrémült. Manónak egyszerre Andy hangja jelent meg a fejében.

- Manó! Te is látod???

- Nem, és ebben a pillanatban semmi nem érdekel amit látnom kéne…

- De ez fontos! Hagyd már egy kicsit a pasidat és figyelj arra amit mondok!

- Mi az, hogy én hagyjam? Ő nem hagy engem….

- És az téged annyira zavar?

- Azt nem mondtam….

- Akkor meg figyelj egy pillanatra!!! Kérlek Manó!!!

Manó “kissé” dühösen kinyitotta az egyik szemét. S felkiáltott volna,de jelenlegi állapotát nézve ez egy kicsit bajos volt. Szerencsére Harry vette a lapot.

- Mi az?

- Nézz a hátad mögé!

A srác elkerekedett szemmel meredt Roxfort felé. A kastély mögül ( vagy kastélyból?) sűrű méregzöld füst gomolygott. Még innen a távolból is lehetett látni, hogy a füst különböző alakzatokat formál….. de nem lehetett látni, hogy mit.

- Mégis mi a fene ez? – nyögte Harry

- Nem tom… - mondta rekedten Manó – Gyere gyorsan nézzük meg a többieket!

Azzal gyorsan elkezdtek rohanni a Cell’s Hell bejáratához. Ott már várta őket Ron, és Hermione. Ron enyhén szólva ideges vol, Hermionénak viszont a szeme se rebbent.

- Sziasztok, előkerültetek végre? – kérezte úgy mintha semmi különöset nem talált volna a történtekben.

- Hermione…. Te egyátalán néztél már Roxfort felé???

A lány a kastély felé nézett, majd elmosolyodott. – Igen szerintem is gyönyörű……

Harry, és Manó megdöbbenve néztek Ronra, aki csak sápadtan megvonta a vállát.

- Nem tudom, hogy mi ütött belé, nem szokott így viselkedni! Kijöttünk egy kicsit, hogy…. Hát bevallom, hogy megtámadjunk egy pár hógolyóval, hátha visszajöttök, mert mindjárt éjfél. Aztán megláttuk ezt. Illetve csak megláttam, mert Hermionét nem igazán érdekelte…..

- Ezt egyszerűen nem értem! – ráncolta a homlokát Harry – Pedig pont Hermione az akinek az ilyenek feltűnnek!

- Egyátalán hol van….. – kezdte volna Manó, majd olyan éles fájdalom hasított a kezébe, hogy azt hitte menten leszakad. – Jajj!

- Mi a baj? – kérdezte a két fiú. Manó gyorsan a háta mögé rejtette a kezét.

- Se….. semmi…. – de a fájdalom nehezen akart enyhülni – Hol van Andy és Matt?

Ekkor vették észre, hogy a két említett futva közeledik feléjük.

- Andy várj már meg! – kiáltotta a lány felé Matt, de végül beérte – Jól vagy mostmár? Miért kellett így rohannod?

- Mi történt?? – kérdezte csodálkozva Manó

- Siettünk erre, s egyszerre majdnem összesett, úgy megfájdult a válla! – mesélte Matt. – Hiába mondtam, hogy nyugodjon meg egy kicsit,de semmi. Elkezdett erre szaladni….

- Ez azért volt, mert….. mert azért szerettem volna tudni, hogy Manóék megvannak-e! – vágta ki magát a lány – És semmi baja a vállamnak, csak….. csak nem tudom. Nincsen semmi baj.

- Persze, hogy nincs! – szólt közbe Hermione vidáman – Mért nem megyünk vissza bulizni?

- Ezt te komolyan gondolod? – nézett rá Andy – ezek után te felhőtlenül tudnál táncolni?

- Igen! Mért mi történt?

Matt és Andy megdöbbenve ránéztek a többiekre, de ők csak reménytvesztetten rázták a fejüket.

- Fel sem tűnt neki….

- Hermione…. – kezdte lassan Matt – nem tűnt fel, hogy a suliból sűrű füst gomolyog?

- Jajj ne csináljatok már mindenből ilyen nagy ügyet! Amúgy is már elhalványult! – ebben igaza volt. A füst egyre jobban szertefoszlott. – Na ki jön vissza velem?

Harry, Ron, Matt, Manó, és Andy egymásra néztek. Látszott, hogy mindegyiküknek egy kérdés jár a fejében.

Mi történik körülöttük?