Manó boldog mosollyal az arcán huppant le Andy mellé, szokásos helyükre a kandalló előtti fotelok egyikébe.

- Mi történt? Kicsapták Pitont és az egész jelenet a könyvtár előtt játszódott le? Vagy megtaláltad az év végi vizsga kérdéseit? Vagy kigyulladt a tanári és sajnos mindenki bent égett? Mondd már! – Andy találgatásaira Manó csak a fejét rázta.

- És ha nem mondom? – kérdezte álmatag mosollyal barátnőjét.

- Akkor… Akkor összeházasítom Csámpást és Naotot! – mondta Andy.

- Jól van, jól van! Elmondom. – azzal Manó belefogott, hogy elmesélje mi történt a könyvtárban.

- Kihitte volna, hogy végre rá szánja magát. – mondta Andy, mikor Manó befejezte a mondókáját. – És ki gondolta volna, hogy ilyen izgi dolgok történhetnek egy könyvtárban.

- Hé, a könyvtárakat ne piszkáld! – Hermione tűnt fel mellettük. – Amúgy miről van szó? Újabb démon? Segítek varázsigét keresni! Tudok egy jó kis átkot…

- Hermione, Hermione, Hermione!!! Nyugi! Nincs semmi féle démon! – állította le Andy. – Csak Manó boldog.

- Áhá! Szóval Harry összeszedte magát? – úgy tette fel a kérdést, mintha az időjárásról érdeklődne.

- Rajtam kívül mindenki tudott róla?! – csattant fel Manó.

- Nagyon úgy néz ki. – Manó felnézett, és Harryt pillantotta, amint a fiú a szék háttámlájára támaszkodott. – Nah, én megyek, elteszem magam holnapra. Istenem, de jó lesz! Csak páran maradunk, végre lesz elég hely a klubhelyiségben! – hatalmasat nyújtózva elindult a hálószobák felé.