- Héj, emberek! Kik maradnak itt a karácsonyi szünetben? – Manó a klubhelyiségben, a hirdetőtábla előtt állt. Épp saját nevét körmölte a lapra, amin öles betűkkel ez állt: Karácsonyi szünetben is itt tartózkodók.

- Manókám! Írd fel lécci az én nevem is! – Andy a szoba másik felén, a kandalló előtt ült. Pár ötöd éves felháborodása kiáltott át barátnőjének.

- Tanulni szeretnénk! – horkant fel Ginny.

- Arra ott a könyvtár. – válaszolta Harry. Manó a fiúra vigyorgott, majd végig olvasta az igen csak rövidke kis listát. Pár ötödéves, két harmadikos és ők maradnak majd csak a kastélyban.

- Alig marad csak pár ember. – jegyezte meg Manó, miközben lehuppant Harry és Andy közé egy párnára. – Hol van Hermione?

- Kettőt találhatsz. – vigyorgott Matt.

- Aha. Szóval a könyvtárban. Vajon mit csinál? – erre a kérdésre mindenki csak a vállát vonogatta. A téma feledésbe is merült egészen egy héttel későbbig. Péntek reggel volt, az ég és a nagy terem elvarázsolt mennyezete is szürke volt. Hatalmas köd volt és senki nem akaródzott Legendás lények gondozására menni. Manó mélyet sóhajtott, majd követte barátnőjét, Harryt és Ront a szinte áthatolhatatlan ködbe. Még csak a domboldalba vájt lépcsőn járt, mikor valaki megragadta hátulról a talárja vállát és hátra rántotta. Hatalmasat kiáltott, de a köd elnyelte a hangját.

- Tudom a titkotokat! – sziszegte egy ismerős hang a fülébe.

- Hermione? – kérdezte remegő hanggal Manó. Mikor megfordult a lány mosolygós arca rajzolódott ki előtte. – Te tudsz… tudod…

- Igen, igen! Ez hihetetlen! Ahogy az erőtök nő, animorf mágusok lesztek! Mint Tonks! – Hermione teljesen bele lelkesedett a témába. Manó alig bírta lepisszegni.

- De erről a többieknek nem beszélhetsz!

- Tudom, tudom. És ti tényleg démonokkal is harcoltok?! Olvastam a fajtátokról… szóval a hozzátok hasonlókról és… fú, ez tök jó lehet!

- Hermione! Légy szíves ne kiabáld ki, jó? Már az is túlzás, hogy te tudsz róla. – dohogott Manó. Közben –Hál’istennek! gondolta Manó- megérkeztek Hagrid kunyhójához. Már csak két nap volt a téli szünet kezdetéig.

- Végre! Ennek a napnak is vége! – Manó egy színpadias mozdulattal a kandalló előtt álló székek egyikébe vetette magát, táskáját pedig egy mozdulattal a sarokba dobta.