- Naoto! Gyere már elő, te kis dög! – Manó a klubhelyiségben rohangált fel-alá. – Naoto, te… te idióta! Miért lógsz azzal a dagadt macskával?! Ráadásul még ronda is! Hol szedted fel, a csöves szállón?!

- Már megbocsáss. – Hermione lépett oda a macskáját korholó lányhoz. – De az az én macskám! Csámpás.

- Nem mondod. Hogy bírsz egy ilyen szörnyeteggel élni? – Manó ölbe kapta Naotot, Hermione pedig Csámpást. Egy ideig farkasszemet néztek, majd hátat fordítottak egymásnak.

- Na mi van lányok? – Ron lépett oda hozzájuk.

- Meg tennéd, hogy nem említesz egy napon ezzel a kóctömeggel? – fújta Manó.

- Én ugyanezt mondom! Még a leckéit se képes időben megírni, és majdnem mindig elkésik az órákról! – panaszolta Hermione Csámpást cirógatva. Manó megvető pillantást vetett a lányra.

- Te beszélsz, kis eminens? Mást se csinálsz, csak rohansz a tanárok… - morogta.

- Azért már Hermione is megsértett egy-két szabályt, igaz? Ráadásul önszántából. – szólt közbe Ron. Manó őszintén megdöbbent, Hermione feje pedig egyre vörösebb lett az indulattól.

- Miért kellett neki elmondani?! – förmedt rá barátjára. Manó tátva felejtett szájjal meredt Hermionéra.

- Te… és a szabályok… megszegése?! – dadogta.

- Bezony. Hermione se olyan jó kislány, mint mutatja. – vihogta Ron, de két percen belül meg is bánta, ugyanis Hermione jól sípcsonton rúgta.

- Héj, mi ez a csoportosulás? – Andy érkezett meg a lányok hálótermeibe vezető ajtó mögül.

- Te képzeld… Hermione már szegett meg szabályokat. – tájékoztatta még mindig ledöbbenve Manó barátnőjét. Andy hasonlóan reagált, mint Manó.

- Ezt nem mondod komolyan! – kiáltott fel meglepetten. Hermione dühösen fújtatott és gyilkos pillantásokat vetett Ronra, aki addigra biztos távolságba menekült előle.

- Szálljatok már le rólam! Mindenki követhet el hibákat, igen, még én is. – morogta egykedvűen a lány. Közben elengedte Csámpást, aki a közeledő Harryhez rohant.

- Mi történt? – érdeklődött ő is.

- Mennünk kéne! Nektek jóslástanotok lesz és el fogtok késni! – fintorgott Hermione. Harry és Ron szó szerint kituszkolták a két barátnőt a portrélyukon, mert egyikük sem akarta ilyen könnyen elengedni Hermionét. De egy fél óra múlva már eszükbe sem jutott Hermione.

- Tárjátok ki elméletek! – duruzsolta Trelawney professzor. Manó hatalmasat ásított a leghátsó sorban.

- Mi van banya, elakadt a lemez? – morogta úgy, hogy csak Andy és a mellettük ülő Harry és Ron hallják. – Andy, nincs itt a discmaned? Én nemt’om hova tettem az enyémet… biztos Hermione lenyúlta. – mondta nevetve.

- Ohhohó! – csendült egy hang előtte, mire Manó ijedten fordult előre. – Gyermekem… halál színezi az aurád. Mutasd csak a teás csészéd. – Trelawney most Manót szemelte ki. Andy –próbálva elfojtani a feltörő nevetést- átnyújtotta a csészét Trelawneynak. A professzor asszony forgatta egy ideig a csészét, majd hümmögve visszarakta az asztalra. Most Manó elől vette el a csészét. De ebben az esetben is ugyanúgy járt el. Nagyokat hümmögve libegett tova.

- Tanárnő! Elnézést, elmondaná, hogy mit látott Andy és Manó csészéjében? – cincogta közbe Lavender. Trelawney a kérdező felé fordult.

- Nem igazán lehet megfogalmazni. De a Látók, mint jómagam, értik ezeket, a jelzéseket. Andy, Manó… vigyázzatok magatokra. A szerencse fiai… lányai vagytok. – majd hatalmasat köhintett. Andy és Manó döbbenten meredtek egymásra. Azt várták, hogy a halálukat fogja megjósolni a tanár nő… a szenvedésekkel teli életüket… de ezt nem gondolták volna.