- Andy! Manó! Jó újra látni titeket! Milyen a suli? – az eldugott kis boltban most is sokan voltak.

- Szia, Neila! – köszönt mosolyogva az Andy-Manó kórus.

- Mit adhatok?

- Csak a szokásos kotyvalékot. – válaszolt vigyorogva Manó.

- Fura vendégként itt lenni. – jegyezte meg Andy. Manó helyeslően bólogatott. Neila kiszolgálta a lányok, majd leültek az egyik ablak melletti asztalhoz.

- Ide is elhozhatnánk Harryéket. Fura, hogy még nem ismerik. Bár mondjuk, ha mindig Hermionéval lógnak, akkor nem csodálom. Ezt a helyet csak a kivételesek találják meg. – dörmögte Andy. Manó megint csak bólintott. Andy fülét hegyezve csendre intette az amúgy se bőbeszédű Manót és a legközelebbi asztal felé figyelt.

- Hallod ezt? Halloween-i buli lesz. Megkérdezed Neilát? – suttogta Andy.

- Neila! Ide tudnál jönni egy kicsit? – üvöltötte át Manó a fél termet. Neila két percen belül ott termett mellettük.

- Miben segíthetek? Kértek még valamit? – kérdezte segítőkészen a középkorú nő.

- Tényleg Halloween-i buli lesz? – kérdezte Andy. Neila arcán még szélesebb mosoly jelent meg.

- Természetesen. Ezennel Ti is meg vagytok hívva, és hozhattok magatokkal még valakit. – mondta Neila. – Bocsi, de ismeritek a dörgést a Hell’s Cellben, szokás szerint sok a vendég, szóval nekem most mennem kell. – azzal már egy másik asztal felé szlalomozott. Andy és Manó összenéztek, majd nagyot kortyoltak italukból.

- Éljen a Halloween-i buli! Idáig mindig ki kellet hagynunk, emlékszel? Pedig mennyit meséltek róla a többiek… - nosztalgiázott Manó.

- Gyere, menjünk. Te még macskát is akarsz venni, meg jól jönne pár új penna. – sorolta terveiket Andy. Manó fáradtan felnyögött.

- Jól van, menjünk. – mondta vontatottan, majd búcsút vettek a Hell’s Celltől és elindultak Roxmorts fő utcáján.