Teltek múltak a napok és lassan –nagyon lassan- közeledett az első Roxmortsi hétvége.

- Végre! Holnap mehetünk Roxmortsba! – Andy hatalmasat nyújtózott karos székében. A két lány a Griffendél klubhelyiségében ült, Manó a leckéjét körmölte, Andy erkölcsi támogatást nyújtott. Manó idegesen a füle mögé simított egy rakoncátlan tincset.

- Segíthetnél is… akár… - mordult fel. Andy elvigyorodott.

- Minek? Ahogy én látom tökéletesen, boldogulsz „Nem-ismerem-a-sampont” házi feladatával.

- Istenem! Hiányzik a Schola! Miért is voltunk mi ott jó tanulók? Akkor most nem kéne Piton RAVASZ előkészítőjére járnunk… - Manó leírta az utolsó mondatot, majd diadalmasan a földhöz vágta pennáját, ami kettétört.

- De legalább mindenből meg van az RBF-ünk. – válaszolta Andy. Manó összetekerte házi feladatát, bedobta a táskájába, majd feltápászkodott a székből.

- Jah, járhatunk a RAVASZ előkészítőkre… Hip-hip… - ő is hatalmasat nyújtózott, majd szép lassan elindult a hálótermek felé. Andy követte. Mikor benyitottak a hálótermükbe, Lavendert, Parvatit és Hermionét is ott találták. Lavender és Parvati már aludt, Hermione meg csak szemrehányóan cöcögött. Manó kinyújtotta rá a nyelvét, mire a lány hátat fordított nekik.

- Kár, hogy Hermione is prefektus. Ron jó fej, de ez a csaj…

- Kész rémálom. – fejezte be suttogva Andy barátnője mondatát.

Másnap reggel –szokás szerint- Andy ébredt előbb. Mikor a mellette lévő ágyon az alvó Manót látta, szája gonosz vigyorra húzódott. Rajtuk kívül már senki más nem volt a szobában. Andy kimászott az ágyból és Manóhoz osont. Még hozzá sem ért barátnőjéhez, mikor az hangos kiáltással felriadt álmából. Andy hanyatt esett, annyira megijedt, Manó felült az ágyában, és arcát tenyerébe rejtette. Andy leült mellé.

- Hé, jól vagy? – kérdezte, mire barátnője megrázta a fejét. Andy nagyot sóhajtott. – Nem hiszem el, hogy még mindig nem bírod elfelejteni…

- Te se bírod elfelejteni… amúgy meg elég nehéz elfelejteni valamit, mikor az a seb, mindig megfájdul, ha ökölbe szorítom a kezem. – Manó Andy orra alá dugta jobb tenyerét, melyen egy mély vágás éktelenkedett, hüvelyk ujjától a kisujjáig átszelve a tenyerét. Andy megint sóhajtott, majd felállt az ágyról.

- Gyere, menjünk, mert el fogunk késni. – szólt kitérően. Manó magára kapkodta a ruháit, majd követte Andyt a klubhelyiségbe, ahol Harryvel és Ronnal találkoztak. Harry csodálkozva meredt Manóra. A lányon fekete sapka volt a szegélyénél fehér csíkkal. Rövid ujjú pólója fehér alapon fekete mintás volt, karján hosszú fekete-fehér csíkos ujjatlan kesztyű volt. Ehhez fekete-fehér foltos farmert és –a jól megszokott- tornacipőt viselte. Fülbevalója két fekete tollból állt. Andyn valamivel vidámabb színek váltakoztak. Kettős hatású póló volt rajta, sárga és fehér színben, egy kék farmer és rajta –is szokás szerint- sportcipő volt.

- Mi van? Még nem láttál boszorkányt mugli ruhában? – mordult rá a lány, majd kimászott a portré lyukon. A két fiú most Andyra meredt, aki csak legyintett.

- Rossz napja van.

- Aha… - kommentálta Ron.

- Ti is jöttök Roxmortsba? – kérdezte Harry, mikor utolérték a folyosón Manót.

- Persze. – vágta rá Andy. Manó, aki eddig elől csörtetett, most vigyorogva megfordult.

- Ne… Manó, ne! Nem szeretem, amikor ilyen képet vágsz!

- Persze, mert így tök ronda. – suttogta Ron Harrynek, mire Manó fenyegetően elindult felé.

Andy megkönnyebbülten sóhajtott fel. Manó figyelme újra felé terelődött.

- Nem, nem. Nem úszod meg! Gyere csak. – Manó elráncigálta a fiúk szeme elől Andyt… egy másik fiú szeme elé. – Mosolyogj! – bökte oldalba barátnőjét Manó. Andy erőt vett magán és mosolyra húzta a száját. Matt jött velük szembe, egyedül –hihetetlen módon-.

- Hello. – intett mosolyogva.

- H-hali. – válaszolta Andy, Manó csak visszaintett.

- Nah, lenyugodtál? – kérdezte Andy a mellette baktató Manót.

- Aha. De siessünk, mert éhen halok. Szamár az utolsó! – kiáltotta Manó, majd futni kezdett.

- Olcsó játék hülye gyerekeknek. – sóhajtotta Andy, majd Manó után iramodott. Mikor Andy utol érte barátnőjét, az a földön ült.

- Elnézést, Frics. Én nem rohangáltam, maga csoszogott belém! – feleselt vissza.

- Gyere csak velem… kiszabom a büntetésed. Bárcsak Dumbledore engedélyezné… - morogta Frics, de Manó félbeszakította:

- Bocsi, Frics, de sürgős dolgom van. – azzal talpra ugrott, és tovább rohant a nagy csarnok ajtajához.